Szex és NY Szegeden

Ez a blog csajoknak szól fiúkról, fiúknak szól saját magukról, a randizás velejáróiról szól mindkét nemnek, szól még az egyén szabadságáról, a választás lehetőségéről, az életünkről.

Pöttyös labda a Pestinek

Mindenkinek volt gyerekkorában pöttyös labdája. Az enyém piros volt, fehér pöttyökkel. Kicsit nagyobb volt a kelleténél vagy kisebb volt a kezem, de aztán felnőttem a labdához.Nagyon jókat játszottunk együtt. :)

Tegnap feldobtam a labdát a Pestinek. Két esélyes a labda sorsa: vagy elkapja vagy nem.

Ha elkapja, akkor a kapcsolatunk egy szinttel feljebb lép. Ha nem, kértem, hogy engedjen el.

Aki mer, az nyer. 19-re lapot húztam.

 

Hiányoltam a héten a Pestit, vártam, hogy találkozzunk. Megígérte keddre, szerdán fent is maradtam. Látni akartam, megölelni. Csütörtök éjjel találkoztunk.

Tavaly augusztusban találkoztunk, augusztus 8.-án, még erre is emlékszem. :) A kezdeti könnyedség, lazaság kezdett érdeklődést maga után vonni. Általában a Pesti jött hozzám, vártam. Nagyon sok kedves emlék jut róla eszembe.

Tavaly Mikulás volt az, amikor úgy éreztem először, hogy ebből több is lehetne. Tudtam, hogy nem akar komoly kapcsolatot, soha nem is nyafogtam emiatt, teljesen megértettem őt és tiszteletben tartottam a döntését. Most is ugyanúgy tiszteletben fogom tartani a döntését.

A Mikulásra kapott édesség-halomban volt egy kis mikuláscsoki is, rajta egy csengő. Az a csengő a kulcscsomómon van. :) Karácsony előtt én mentem fel hozzá Pestre.

A január már úgy indult, hogy kérdeztem: mi lesz, ha belédszeretek? Egy másik alkalommal ő kérdezte tőlem: már megtörtént?

Nehéz az érzésekről beszélni, benne van a csalódás lehetősége.

Rákérdezett februárban arra is, hogy ő úgy érzi, nincs más nekem rajta kívül. Jól érezte. Osztogattam a kosarakat. Annyira viszont tiszteltem őt, hogy nem nyafogtam, nem dühöngtem, csak élveztem a társaságát, szerettem vele lenni.

Már máskor is mondtam neki, hogy klassz lenne picit többet együtt lenni.

Március elején kiakadtam: megkérdeztem tőle, hogy mennyi az annyi. Erre ő azt felelte, hogy nem számolta össze, de kb 5-10. Azért esett rosszul, mert én akkor már éreztem, hogy jó lenne több. Versenyezni más lányokkal viszont nem fogok. Ha a Pesti nem lát engem, nem látja az értékeimet, a személyiségemet, akkkor....és elköszöntem. Megsirattam este, mint egy tini a szerelmi csalódást. A Pesti nem hagyta ennyiben, nem akarta, hogy ennyi legyen. Remélem még mindig így érzi/gondolja és nem enged el.

Úgy tűnhet, hogy drasztikus a kérdésem. De ha ő nem akarna többet, akkor szenvedjem végig titokban, hogy én úgy érzem, hogy... Egyik nagyon jó barátom pár hete is megkérdezte/mondta, hogy azt látja, szerelmes vagyok.

Szóval finger cross, Fortuna forgasd még a kereked! 19-re lapot húzni bátorság, van, amiért megéri kockáztatni. :) Alakuljon bárhogy is, megpróbáltam.

Na de ki az a Fifi? Avagy létezik-e a férfi-női barátság

Két hete már Budapest utcáin koptatom a futócipőm (vennem kell másikat, már nem sokáig bírja szegény) reggelente, ugyanis a hatórási (korán?) kelésről még mindig nem álltam át a Pató Pál uras ej ráérünk arra még nyújtózkodós, lustizós, ágyban kávézós ébredésre.

Rátaláltam az utamra, magamra, a napjaimra, a szokásos Duracell-nyuszis pörgésből még mindig nem engedtem: munka, futás, disszertáció írás, cikk olvasás, két csapatépítő, tali kétszer a Pestivel, tali kétszer Mr.Ballonkabáttal, Jópofával Malátázás, péntek esti éjszakai fürdő orosz szaunaszeánsszal egybekötve és a nagy kérdés: vajon létezik-e fiú-lány barátság?

Sok fiú barátom-ismerősöm van, néhány lány barátnő. A lányok olyan kis furkálódok, a méregkeverők. Nem direktbe mondják ki általában a véleményüket, hanem szurkálódnak, megjegyzéseket tesznek, főznek téged és észre sem veszed, csak a végén, amikor már megfőttél. A saját levedben. :)

Fürdős M (akivel járok éjszakai fürdőbe és remélem még számtalan szauna szeánszra és péntek esti lazulásra megyünk még, mert igazán élvezem a beszélgetéseinket) ezt a 'tyúk vagy a tojás volt-e előbb' fontosságú kérdést meg is válaszolta találóan: igen, létezik fiú-lány barátság, úgy hívják, hogy szex.

És gondolkodóba estem.

Szerintem ez azért nem százszázalékosan helytálló. És nem is mindenkinél. Számos olyan fiú barátom van, akivel nem volt, nincsen és nem is lesz köztünk több mint barátság. A barátság a kapcsolatunk maximuma és hálás vagyok ezekért az ismeretségekért, kapcsolatokért. Nagyon jó társaim az életben. Azt hiszem, az az igazi jóban-rosszban barátságok ezek. A legjobbak. :)

Noha időnként úgy tűnhet, hogy igazi feminista, harcos amazon vagyok, mégis cssodálattal hódolok a férfiúi logikának. Egy modern Karinthy Frigyes (férfi és nő mit akarhat? Nem ugyanazt. ). :)

A Pestivel két este alatt megnéztük a megígért Ponyvaregényt, remélem lesz még több filmes esténk. Könyvmoly lévén azonnal kiszúrtam az asztalon lévő klasszikus irodalmat, amiből elegánsan kivette a könyvjelzőt és egy környezetbarát táska alá csúsztatta. Ugyanis a könyvet egy lány barátjától kapta, Fifitől. :) Nem tudom, azt hitte talán, hogy féltékeny leszek vagy csak óvni akart, de nem volt semmi, kire, mire, miért lennék az? :) Ezzel az erővel a Pesti is lehetne, annál is inkább, mert a munkahelyéről már mást is megismertem.

Jópofával eltöltöttem egy klassz szombat estét. Rengeteget nevettünk, jót ettünk-söröztünk és ahogy szoktuk, megváltottuk a világ problémáit. :) Most jutottunk csak oda, hogy telefonszámot cseréltünk, pedig már számtalanszor együtt vacsiztunk és nagyon cuki volt, mert annak ellenére, hogy bogarat ültetett a fülembe - mi van, ha nyitott erkélyajtónál alszok és nem a Pókember, hanem valaki más felmászik hozzám a harmadikra - kifejezetten és határozottan többször is mondta, hogy ha bármi gond van, hívjam nyugodtan.

És persze ott van Mr.Ballonkabát is. :) Külön bejegyzést érdemelne, röviden-tömören annyit róla, hogy mesterképzésen csoporttársak voltunk, együtt indultunk versenyen és szerintem utána kezdett megváltozni a kapcsolatunk az 'épp csak köszönünk a másiknak'-ból a  barátság irányába. Míg Jópofa Szegeden lakik tőlem max.tíz percre, addig Mr.Ballonkabát Pesten, hasonlóan közel.

Ez csupán két példa, de mindkettő alátámasztja (és ez nem univerzális bizonyíték, csupán a saját kis életemre vonatkozik), hogy igenis létezhet fiú-lány barátság. :)

Szóljon hát a The Rembrands-tól az I'll be there for you (igen, a Jóbarátok főcímdala). :)

A Pesti - Tökfej és Nyuszimuszi

Tulajdonságok: jóképű, beképzelt, 30-as. Aki figyelmes és valahányszor úgy gondolom, már ismerem a Pestit valamennyire, mindig csinál egy meglepő és mulatságos dolgot.

A randi/találka: kedden olyan voltam, mint egy gránát: minden idegszálam megfeszülve, húzd ki a pöcköt és robban. Robbantam. Pearl Harbor. Bummm!

Nem értettem, hogy miért volt olyan meglepő, hogy Pesten voltam hétfőtől kezdve, mintha elfelejtette volna vagy csak félreértette és ehhez hozzáadódtak azon picinyke dolgok, a bolhák, amikből sikerült a gránáttal elefántot csinálnom. :) Így épp kedd este robbant a bomba, a Pestinél.

Már másnap a magyar zászlónk mellett a nemzeti napon a fehér zászlót is lengettem, nem olyan nyers stílusban akartam írni azt, amit: igya le magát, építse a teamet és keressen egy random csajt.

A héten volt egy másik félreértésem is Ballonkabáttal (köv.bejegyzés lesz), szóval lehet, hogy én voltam zizi és igen, bocsánatot kértem mindkét fiútól.

De vissza a Pestihez: szerdán a nemzeti ünnepünkön végül meglátta a fehér zászlót és írta, hogy ha még belefér, este 10-11 körül találkozhatunk. Oké.

És aznap este is és másnap reggel is meglepődtem rajta, pozitív értelemben.

Vette a fáradtságot és időt szánt arra, hogy mire este találkozunk, megszerezte egyik barátjától a Ponyvaregényt. :)

Jött értem az apartmanom elé, aznap este én építettem teamet. :) Szóval kissé becsiccsentve, olyan Olivia Newton-John stílusban, mint a Grease-ben: fekete naci, szép dekoltázs, fekete bőrkabát. :)

Csók csókot követett és kiderült, hogy majdnem a közelben dolgozik, mint ahol én lakok. És igen, az este folyamán elkezdtük nézni a Ponyvaregényt, amit megígért és lám, van, aki betartja az ígéretét. Ott a kanapén a Pestivel lenyugodtam. Hatástalanította a bombát. :)

Másnap reggel konyhatündér módjára tett-vett, rutinosan mozogva a konyhában, reggelit és kávét készítve nekem. Imádtam azt a reggelt! Annak ellenére, hogy éppen-éppen értünk be dolgozni, a lazaságot még tanulom tovább. :)

Következtetések: lábjegyzet: 2008.január 29.-én lettem szőke. Matek vizsga előtt, egyik legjobb barátnőm készítette el a frizurámat, miközben tanultam a tételeket. Részben azért akartam szőke lenni, hogy megmutassam a világnak, hogy ne skatulyázzanak be másokat, ne általánosítsanak. Ugye? Szőke nős viccek. :D

És lám, mivel volt már korábban tapasztalatom a felelőtlen ígérgetésekkel, amivel már tele a padlásom (és nem csak a párkapcsolatokban kerültek fel a padlásra, hanem például volt barátnőtől is elég sok), úgy gondoltam valamiért, előítéletesen, hogy mind a filmnézés, mind pedig az, hogy a Pesti megígérte, hogy valamikor csinál nekem vacsit, hasonló alaptalan ígéret csupán. És láss csodát: nem. :) Volt film és főzött is, kíváncsian várom a vacsit, amihez sütit is kértem. :)

Tanulságok: és ha már Ponyvaregény, akkor itt egy ideillő idézet a Casablancából:

"Louis, I think this is the beginning of a beautiful friendship."

Rick mondja Renault kapitánynak zárómondatként. Ez a mondat Emir Kusturica Macska-jaj című filmjében is elhangzik, utalva a Casablancára.

 

Unoka újra a SZINen blogbejegyzéshez írói hozzászólás, pontosítás

Kedves Olvasók!

Amikor azt írtam az Unoka újra a SZIN-en bejegyzésben, hogy strandon voltunk, azon én a szegedi Napfényfürdő Aquapolist értettem, amely természetesen egész évben nyitva áll.

Anna fürdőben nem voltam, nem vagyok és nem fogok menni. Pont. :)

Aki kicsit járatos itt Szegeden, az tudja, hogy az újszegedi liget túloldalán van, a híd mellett, remek szolgáltatásokkal, mint az éjszakai fürdő is.

Örülök, hogy úton-útfélen, Dunán innen és Tiszántúl kapok olvasói visszajelzéseket, ez szuper jó, a kritikát mindig jól fogadtam, legyen az pozitív vagy még pozitívabb (a negatív kritika igenis építő tud lenni, ha úgy fogadja az ember), szóval köszönöm Nektek! :)

Csókkirály, avagy belógni egy buliba: pipa

Kedves Lakótársak, kedves szomszédaink! Tisztelettel értesítjük Önöket, hogy művelődési házunkban 2017. március 3.-án, pénteken 18.00 órai kezdettel zenés-táncos programra kerül sor, mely várhatóan március 4.-én, szombat hajnalban ér véget. Az esetleges áthallások miatt előre is elnézésüket kérjük. Bálint Sándor művelődési ház munkatársai

Ez az, vége a pénteknek, munka után süti barátnő-munkatárssal, egy-két s.o.s. dolog elintézve és irány a Kuckó.

Film, forró kádfürdő, pohár bor és kiadós alvás volt a terv a péntek esti progira.

Aha. Esetleges áthallások...vicces. Szólt a tv, zúgott a mosógép, a Lepinek is (a laptopom :) ) van egy alaphangja és tisztán értettem, amikor a DJ 'Magasba a kezeket' felkiáltással buzdította a népet.

Este negyed kilenckor a Coco Jumbo (úriesten, mekkora buliszám három pohár pálinka után és milyen régi) dallamai kezdődtek és gondoltam egyet. Az erkélyem épp a művház udvarára néz ki, szoktak itt lenni lagzik és más hasonló zenés mulatságok is. A parkolóban autók és ott egy oldalsó bejárat. Ugyanis akik dohányzásra adják a fejüket, az oldalsó ajtón szoktak kijönni a művházból, kerítés választja el őket az utcai résztől. Szóval az oldalsó bejáraton szabad a közlekedés.

Húsz perc: ennyi kellett ahhoz, hogy gyors előkapjak egy egyberészes ruhát, válasszak hozzá cipőt, feltűzzem a hajam, kis smink és irány le.

Kabátot nem vittem, az feltűnő lett volna. Lementem az udvarra, kis táska vállamon, kezemben egy doboz (alibi) cigi és könnyedén, lazán bementem oldalt, mint aki épp befejezte a cigiszünetet.

Reménykedtem abban, hogy a jegyszedők a főbejáratnál állnak - és így is volt -, sokan voltak. Még ha rajta is kaptak volna, mit csinálnak? Max.szépen kitessékelnek vagy ki kellett volna fizetnem a jegyet, de szépen beolvadtam a környezetbe. :)

Azért azt kiszúrtam, hogy az asztalokon névre szóló kártyák, ültetési rend volt, így nyílegyenesen a bárpulthoz mentem és kértem egy italt. Bent voltam! :) :)

Beindult az adrenalin termelés, úgyhogy az első 4 cent Baileys igen könnyen, örömmámorban lecsúszott. :) A következő körre már vendég voltam a Csókkirálynak köszönhetően. Ő amúgy az este folyamán láttam, hogy elég népszerű volt a csajok körében, az igazi vadász, úgyhogy az italmeghívást elfogadtam, és elég sokat is táncoltunk, dumáltunk, de utána szépen eltűntem a tömegben, láttam, hogy a szemével keres, de hajnal fél háromkor már inkább a Kuckó felé vettem az irányt.

Oltári buli volt! :D

És másnaposan ébredtem ma reggel fél hétkor...a csudába, hogy már ilyen korán világos van és fent a Nap!

Ennyit a nyugis, laza péntek estéről. Mondjuk elég laza volt! :)

Szerencsére a listát a teendőkről még tegnap, józanul megírtam, így is elég kihívást jelentett a reggeli kávé elkészítése és az öltözés. Reggel 8 előtt már úton voltam, a friss levegő űdítően hatott.

Két pont között beiktattam egy pékséget, sós kiflit vettem, egy darabot. Azt hittem kidobom a taccsot. De szerencsére a megannyi feladat, a kaja, a levegő és utána egy kis McDonalds teljesen rendbe tett. Mondjuk aludni tudnék.

Csókkirály tulajdonságok: magas, szőkésbarna haj, kisportolt, az a beképzelt fajta, de táncolni az estére, húzni az agyát abszolút megfelelt. Azért nem így terveztem, de amikor láttam, hogy itt is megcsókol egy csajt meg ott is, akkor nem akartam beállni a sorba. Viszont remek táncos! :)

A randi: a bárpultnál kezdődött, milyen romantikus! :D A bárpultnál egy csapat srác ott volt, mert valahogy a csajok nem szoktak bárpulthoz menni, a fiúkat küldik vagy vállalják önként magukra, hogy hoznak a hölgynek is egy italt, úgyhogy olyan vagánynak hatott, hogy egyedüli nőként ott dumálgattam, iszogattam a fiúkkal.

Persze, hogy szóba jött, hogy kivel jöttem a buliba. De időközben ezt is kitaláltam. Mindenkinek van egy Kata, Mari vagy Zsuzsi ismerőse, ami elég hihető, nem józan állapotban pedig még inkább. :) És honnan ismeritek egymást? Az egyetemről. :)

Következtetések: a buliban ismerkedésnek még mindig nem vagyok a híve. Nem azt mondom, hogy lehetetlen, de nem alkoholos bódultságban óhajtanám megismerni a leendő páromat.

Amúgy vicces az egészben, hogy fél három tájékán ugyebár eltűntem, feljöttem a Kuckóba. Az egyik tánc alatt elkérte a számom, amit gyors elhadartam a Csókkirálynak, nem tudom, hogy megjegyezte-e.

Tanulságok: nekiálltam főzni paradicsomlevest, abból eszek egy tányérkával és alvás.

One Republic: Sleep :)


Az Unoka újra a SZIN-en

Ahogy szoktak kezdődni a szappanoperák:

Az előző rész tartalmából: Kuckó lépcsőház, földszint, nénike. Nénikének vittem néhányszor hétvégén ebédet, egyik ilyen alkalommal összefutottam a jóképű, fiatal, barna hajú, kékszemű, jogász unokájával, az Unokával.

Egyik délután a munkából majdnem a Kuckóba esve na kivel találkoztam a lépcsőházban? Nem, nem az Unokával, hanem a nénivel. Váltottunk néhány szót, nagyon cuki néni amúgy. :)

Két óra múlva csengettek. Nálam. Az ajtónál. Nem tudtam eldönteni hirtelen, hogy a kockás I Love New York-os pizsimben merészkedjek ki vagy gyorsan magamra kapjam a pihe-puha kék-fehér virágos köntösömet. Nem, nem ezt tettem. A legröhejesebbet választottam: felkaptam a kabátomat. :)

Korábban azért arra volt már példa, hogy hálóingre felkaptam az egyik poncsómat és úgy szaladtam le az akkor még alattunk működő kis pékségbe friss kifliért és nem tűnt fel senkinek. :) De este, pizsire kabát viccesnek hatott.

Szóval csengettek. Igen, igen. Az Unoka volt az egy tányér almás pitével. Mert hogy a nagyik nem csak a mesében sütik a legfinomabb almás pitéket, hanem ez így van a valóságban is. A nénike eddig megjegyzem finoman titkolta effajta professzionális tudását, amit most már a teszteknek is alávetve (megettem a tányér sütit) kamatoztatni fogok és nem felejtek. :)

Unoka: Hoztam egy kis sütit. Ne haragudj a zavarásért!

Én: Oh, nem zavarsz (milliónyi dolgom lenne, de ezzel a mondattal úgy tűnt, mintha csak lazulnék). A nagyid sütötte? (persze, hogy ő, szerinted mégis kicsoda? ne legyél ilyen lányos)

Unoka: Igen. Mész valahová? - és széles vigyor tűnt fel az arcán.

Ez volt az a pont, amikor először azt hittem, hogy elsüllyedek. Itt egy klassz pasi, este, az ajtóm előtt, egy tányér sütivel és rajtam pizsi és egy kabát van. A bolyhos mamusz szerencsére nem volt a lábamon, az lett volna a pont az i-n. :)

Áh, és eszembe jutott hirtelen egy ötlet:

Én: Épp indultam, hogy levigyem a szemetet, hogy ne maradjon fent estére a Kuckóba, mikor csengettél. (Ez az, fordítottam az álláson, yessss! És ez tök hihető is, lévén, hogy nem az volt mostanság az egyetlen nap, amikor este a sötétben még gyors levittem a szemetet).

Unoka: Akkor nem is zavarlak tovább. (Én gondolatban: nem zavarsz :) Dumáljunk még :) ).

És folytatta:

Unoka: Hétvégén megyek strandra, pár órára csak, lenne kedved velem tartani, ha itt leszel?

Én: GONDOLATBAN ÖRÖMUJJONGÁS, A VALÓSÁGBAN PEDIG: Oké, megadom a telefonszámom, később megbeszéljük a részleteket. (Újabb yessss!) :)

Az almás pite valami isteni volt és nem tudtam neki ellenállni, úgyhogy egymás után ettem a sütit, ami - mivel friss volt és meleg - meg is ártott a hasamnak, nem egy diétás kaja estefelé. :)

Jó, másnap még ne hívjon, de két nap múlva? Már igazán beleférhet.

Annyi minden volt aznap, tettem a dolgomat, megcsörrent a telefonom és az Unoka volt. Pár perc csevej, majd az időpont megbeszélése, vasárnap délelőtt tízre jön a nagyijához (az én nénimhez :) ), hoz neki ebédet, majd feljön értem és mehetünk a strandra.  Szuper! :)

És vasárnap - ahogy ígérte - jött értem. Nagyon szép idő volt aznap, a strand is közel, így ajánlottam, hogy inkább sétáljunk az autó helyett. Egyszerűbb is, nem kell a parkolással vesződni.

Habár azon a héten már másodjára voltam strandon, mégis nagyon élveztem. :) Szuper program volt egy vasárnapi lazulás a strandon. :) Két hete előtte egyedül mentem, úgyhogy már akkor rájöttem, hogy kell a kis kikapcs, ráadásul Rák vagyok, a víz a másik életterem. :)

És meg kell, hogy valljam, randi ötletnek sem utolsó. :D A víz, a móka, a kacagás, a víz (ja, ezt már mondtam), szóval jó volt nagyon. :)

A strand után hazakísért. Fel egészen a Kuckó bejáratáig. Azért a küszöböt nem sokan léphetik át. :)

Kiálltam az erkélyre, az autóból észre vett és dudált. :)

Folyt.köv.

John Paul Young: Love is in the Air

 

És újra a Pesti

Pontokba foglalva most ez a szitu:

1. Nem vagyok belé szerelmes. Persze továbbra is maradok őszinte, szóval a kezem a szívemen, olyan kis csajos fellángolás azért volt.

2. Nyilván kedvelem. Úgy gondolom, a Pesti is engem, különben hagyta volna az egészet, mikor elköszöntem tőle.

3. Igazán nagyra értékelem, hogy az utóbbi időben másfél-két hetente mindig találkozunk és az esetek 98%-ban ő utazik le hozzám Pestről Szegedre. Én meg mindig várom őt. :)

4. Ha ez az egész, ami most köztünk van, valamikor valamiért egyszer csak megszakad, mondtam neki, hogy a barátságom irányába továbbra is fenn fog állni. :) És én is eddig számíthattam rá. :)

5. És kölcsönösen figyelünk-érdeklődünk - és szerintem mindketten a másik miatt, mert valóban érdekel - egymás dolgai irányába, kb tudjuk, hogy kivel milyen fontos események történnek és ez is szuper. :)

6. Beszéltük, hogy megnézzük a Ponyvaregényt, mert én még nem láttam (ugyanígy vagyok még néhány másik klasszikussal, az Esőembert sem láttam, csak elkezdtem megnézni, de nem volt hozzá türelmem) és amúgy lenne is rá lehetőség, hiszen hamarosan Kiképzésen veszek részt (ez így olyan menőn hangzik és annyira tetszik, hogy a hat hétig tartó oktatást így neveztem el :) ), szóval lesz lehetőség összehozni egy talit. De az tutifix, hogy én nem fogok ráírni. Nem akarok ráakaszkodni. :) Nekem is fontos, hogy az én kis terem, a szabadságom megmaradjon. :) És a Pestinek is. :)

Most legutóbb még a megszokott pár órától is kevesebb idő volt, de legalább találkoztunk. :) És abban állapodtunk meg, hogy minden marad a régiben. :) Így, ahogy volt. Mert ez van jelenleg. És a jövőben is ez várható.

Ugyanis arra is rájöttem, hogy nem a Pesti lesz az, akivel egy normális randit eltöltök, amikor szoknyában, magassarkúban, bodri hajjal várom őt, vacsi, séta és csók. De jó, mert ezt tudom és ez abszolút tényként fogalmazódott meg bennem, csak nyugtáztam. Ezt majd más megadja. :)

Noha egyszer - tavaly decemberben - a Pestitől elhangzott egy ígéret, hogy majd valamikor főz, csinál nekem vacsit és kever egy koktélt, de erre már akkor rávágtam csípőből, hogy ez egy igen veszélyes szó, a valamikor, mert igazából azt jelenti, hogy soha.

Szóval tudja, hogy majd megyek fel Pestre, tudja azt is, hogy mikor. A kis történéseknek és végiggondolásoknak köszönhetően visszaálltam az alap 'szerződésünkre': csak lazán, elvárások, kötöttségek nélkül. :)

 

A Villanypásztor :)

Tulajdonságok: (még a jelenlegi) cégen belül. Telefonon többször beszéltünk, erősáram szakma, vezető mérnök. Magas, barna haj, barna szem.

A randi: nagy a cég, ennél a szakmánál pedig sok a férfi, szerintem villamosmérnöknek nem sok fiatal lány tanul.

A tipikus munkakapcsolat mintapéldája volt köztünk - azért csak volt, mert remélem az utolsó hetem a cégnél viszonylag nyugiban fog telni és valószínűleg vele inkább hagyatkozok az e-mailes kapcsolatváltásra a telefonos helyett.

Szóval munkakapcsolat, többször beszéltünk telefonon, egy-egy e-mailt is váltottunk, de nem az volt a jellemző. Én pedig hoztam - mint mindig - a csacsogós, bájos, kedves kis hangnemem. :) Többet (el)ér az ember, ha normálisan kér, szolgáltat információt, kommunikál, mint ha üvöltözne, mérgelődne. Úgyhogy - habár nem találkoztunk a randiig - egy igazán jó munkakapcsolat alakult ki közöttünk.

És persze a történet itt nem állt meg, azért mégis csak fiatal csaj vagyok itt a cégnél, rám írt a közösségi hálón, majd írta, hogy jelöljem be. Jelölj be te! Úgyhogy a Villanypásztorral ismerősök lettünk. :)

És hát persze, valahogy a telefonhívások elmaradoztak, helyette üzeneteket írogatott, az egyikben pedig el is hívott egy kávéra.

Na meglátszódik a kis naivitásom, de az is lehet, hogy mostanság a túl sok mindenféle dolog teljesen lekötötte az agyi kapacitásaimat, párosulva a kevés alvással, mert hát dolgozunk a disszertáción és olvassuk a cikkeket, miközben a pár óra alvás során is felébredünk, mert valamin mindig jár az agyunk. :)

Úgyhogy a kialvatlanság miatt egy forró, gőzölgő, sok tejjel felöntött elvihető - hisz beülni valahova nincs idő - kávéra rögtön igent mondtam. :) Utána esett le, hogy 'Lady, this will be a date!' (Kishölgy, ez bizony egy randi lesz!) :)

Tudom. :) Szerintem is. :)

Szeged, Belváros, elém jött és a kapuknál várt, micsoda lovag. Aztán be a legközelebbi kávézóba (a Feribe :) :) ) és két kávé elvitelre. Mert sétát indítványoztam, hogy a napi mozgásigényem is le legyen tudva. :)

Az az igazi lovag volt végig a találka alatt, de annyira lehetett érezni, hogy a Villanypásztor már valakit akar, egy nőt akar, hogy valahogy ez már kezdett nem erőszakossá, nem ez a jó szó rá, de valahogy mégis így éreztem, hogy nagyon 'nyomul'. :) Rámenős volt.

Következtetések: még ha közös is a munkátok, még ha így van is miről beszélnetek, még ha van közös téma, nem is egy, nem elég. Én tudom, hogy a pasiknak ez a randizás-megszólítani-elhívni is hasonló tortúra vagy tiszteletkör, mint nekünk, csajoknak. De egy tipp: a rámenősség bizony fordítva sül el, szerintem az esetek többségében. Rossz taktika. Inkább adjuk magunkat, lazán, csak ismerkedés kötelezettségek nélkül. Az ilyen típusú-hozzáállású randiknak nagyobb valószínűséggel lesz folytatása. :)

Tanulságok: ez vicces és velős lesz, ajánlom Charlie Puth-tól a We don't talk anymore-t. :) Sajnálom, ami nem megy, ne erőltessük.

Kardiológus márpedig akárkiből lehet :)

Honnan lehet tudni, hogy van szíved? Ha meghasad, fáj. Ha izgulsz, ’majd kiugrik.

Az elmúlt napok történései jó kis lecke volt számomra. Nem önsegélyező, önismereti és ehhez hasonló könyvek kellenek szerintem, amikre az ember sok-sok ezer forintot kidob.

Ülj le, gondold végig és tedd a dolgod. :)  Én ebben hiszek.

Én is vettem könyveket és van, amit még ki sem bontottam.

Lehet, hogy van, akin segíteni tud, hogy majd tíz ezer forintért meghallgat egy másfél órás előadást, de miért fogadnánk el jobban egy idegen tanácsát, mint a saját magunk érzéseit?

Intuíció. Ösztön. Megérzés.

Még mindig tanulok magamról. Azt hittem, hogy már randiztam eleget és kipasiztam magam és sokkal-sokkal erősebb lettem és kialakítottam a saját kis dolgaimat, úgy, ahogy éreztem (futás, mumus-söprés, stb), de ez még nem jelenti azt, hogy már ugyanúgy bízok és készen állnék egy párkapcsolatra. Ez a színtiszta igazság. És erre nem a könyvek világítanak rá, arra sem, hogy mit tegyél,  légy bátor, nézz tükörbe, legyél tisztában önmagaddal. Ezt csak Te tudod megtenni.

Múlt hétvégén rákérdeztem valamire a Pestinél. A válasz pedig kiverte nálam a biztosítékot. És mit csináltam? Elköszöntem. Kosárfonásban már díjnyertes vagyok: első helyezés, különdíj, közönségdíj, minden, amit csak ki lehet osztani. :)

És ez az: van vkinek olyan válasza-kérdése-vmi megfogalmazása, amire én úgy reagálok, hogy oké, köszönöm. Ebből nem kérek, megoldom egyedül, egy nagyon erős talpraesett csaj vagyok, nem kell nekem és társaik. És bizony amíg ez a reakcióm, addig tutifix, hogy nem állok készen egy egészséges párkapcsolatra.

Ezt direkt kihangsúlyozom, hogy egészséges. Persze, bele lehet menni akármibe, ígérgetésekbe és füllentésekbe, de hogy abba a kapcsolatban valami nehézség lesz, az garantált. Mintha bekerülne az ember egy kakukkos órába – nagyszüleimnél még volt ilyen -: zárt rendszer, a kerekek forognak. Csak épp, amikor oda bekerülök, szétdobok egy marék homokot. Előbb-utóbb ez hibát fog generálni, a kakukk pedig szépen kidob. :)

Szóval nem jó ötlet korábbi sérülésekkel, fenntartásokkal belemenni egy párkapcsolatba (normál esetben zárt rendszer: csak Te és Ő), különben ezek a kis problémák (a homokszemek) így vagy úgy, de a kapcsolat végét fogják okozni (a kakukk szépen kihajít az órából).

Szóljon hát ma estére a dal a Coldplaytől: Up, up :)

Rugalmas, mint a pöttyös labda - avagy a Pesti történet folytatódik

186.jelenet, vasárnap és csapó, tessék:

Szuperédes (Ő lennék Én): Jövő héten tali?

Pesti: A hét második fele jó lehet.

 

Ehhez képest másnap délután rám írt, hogy ráérek-e aznap, mert jönne. Gyere :)

A találkozást megelőzte egy hosszabb üzenetváltás, amiben valahogy megint szóba jött a szerelem kérdéskör is.

A Pestivel nemrég Tinderen megint 'összefutottunk': én jobbra húztam őt és meglepődöttségemre a Pesti is engem, így match lett. Ezt azzal magyarázta, hogy hisz kedvel engem vagy tetszem neki (valamelyik a kettő közül), én azért ezt a szép kis találkát bontottam és szétváltunk, de a beszélgetés másik kommunikációs csatornán folytatódott.

Megint szóba jött köztünk, hogy nagyon nem örülne, ha távoznék az életéből. És erre a minap este jöttem rá, mikor indultam az éjszakai fürdőzésre, hogy eddig úgy gondoltam, magam miatt, a saját magam védelme érdekében távozok az életéből.

Mert ha beleszeretek, akkor a további bonyodalmak elkerülése végett - a háborúkat is mindig a pénz vagy a nők vagy a hatalom okozta - és azért, hogy ne fájjon a szívem, inkább angolosan távoznék, hogy ismét összeszedjem magam és újrakezdjem. Hogy kiheverjem őt.

De tegnap este a fürdő felé rohanva - naná, hogy még péntek este is késésben vagyok - megvilágosodtam: tisztelem a Pestit annyira, hogy a véleményét - miszerint ki van égve - elfogadjam, így még ha szerelmes is lennék, nem mondanám.

Időnként látom is Őt, amikor mesél és beenged az életébe. Nagy kincs a bizalom. És van szíve is, még ha ezt erősen próbálja palástolni is, azt hiszem nekem már engedi, hogy lássam vagy megtaláltam a módját, hogy láthassam.

A búcsúk egyre édesebbek, ami azt is jelenti, hogy jó a másikkal lenni.

Azt mondta, ha szerelmet vallanék, elgondolkodna, fogalma sincs, hogy mit reagálna. Két esélyes a dolog.

Aki mer, az nyer.

Text him first - írj neki te először. Most mégsem írok. Találkozni úgy is fogunk.

Fortuna, forgasd hát a kereked! :)