Szex és NY Szegeden

Ez a blog csajoknak szól fiúkról, fiúknak szól saját magukról, a randizás velejáróiról szól mindkét nemnek, szól még az egyén szabadságáról, a választás lehetőségéről, az életünkről.

Z-ék, a hangyák - avagy Nem-mindennapi, a Pesti és Joe

Empirikusan is bizonyítottam, hogy az egyes években melyik fiúnevek voltak a legnépszerűbbek az anyukák körében. Így kapcsolódnak ők hárman: Nem-mindennapi, a Pesti és Joe.

Mindegyikükhöz tartozik egy érzés is, egy történet, egy Topjoy kupak. :)

Nem-mindennapi: a tipikus se veled, se nélküled 'kapcsolat'. Voltak kedves pillanatai ennek az egésznek, voltak igazi nagy olasz temperamentumú veszekedések is (a napra pontosan 3 hónapnyi időszak alatt, amiben voltak 2-3 hetes kihagyások, amikor még csak nem is találkoztunk), és a vége volt a nagy bumm, majd szerencsére elcsendesedett minden, nem is találkoztunk, hívogatott, nem vettem fel a telefont és ennyi. Kissé hatalommániás volt a szentem, az a parancsolgatós fajta (azt mondják, hogy ha valamivel nem vagyunk elégedettek, akkor kompenzálunk, ki így, ki úgy.. :) ). Tudni kell nemet mondani és nemet fogadni.

A Topjoy kupak aznapra az 'őrült szexi az aurád' volt, ennek tudtam be, hogy írt. Nem-mindennapinak nő kell. Se több, se kevesebb. És megkockáztatom, hogy azóta neki nem volt más nő az életében. Elég lassan udvarolt - már ha azt lehet annak nevezni - és kétségeim is felmerültek, hogy vajon melyik nemhez is vonzódik, ugyanis kerek egy hónapba telt, mire megcsókolt. Még a legelső fiúm is hamarabb csókolt meg. :)

Azt hittem, hogy Nem-mindennapi is mumus. Pedig nem az. :) A hely, ahol felszolgáló/étteremvezető klassz, a kaja mondjuk csak átlagos (és egyfajta, gyros változatok, pitában vagy tálban, köret, különböző húsok, a desszertet ráadásul úgy vásárolják ők is, nem készítik, szóval átlag) és kissé túlárazott. Persze szerettem odajárni, magát a helyet, van benne valami bájos, de ennyi és pont. Nyilván össze fogok Nem-mindennapival futni, direktbe nem megyek oda, miért mennék oda?

Pesti: pár napja váltottunk egy csomó üzenetet. Vannak nagyon kedves megnyilvánulásai és a legjobb az egészben, hogy benne épp azt látom fiúban, mint magamban lányban. :) Na ezt jól megmondtam, szóval céltudatos, teszi a dolgát ezerrel, barátok, szórakozás, figyelmes, lehet vele beszélgetni. Elmondása szerint kiégett a szerelem terén, vagyis én erre vonatkóan gondolom. Ilyen érzés bennem is felmerült, a randik/ismerkedések kapcsán. Olyankor hagyom az egészet a francba. Mert amúgy ez a része tényleg elég 'melós': megismersz valakit, mesélsz magadról, mentek erre-arra, de minek? Programozni barátokkal is lehet meg egyedül is. :) Egy dologgal kapcsolatban vele igen határozott véleményen vagyok: amint úgy érzem, többet szeretnék, angolosan távozok. Ezt tudja a Pesti is, írta, hogy nem szeretné, ha bárhogyan is távoznék. Mondjuk az is lehet, hogy a kapcsolatunk barátsággá módosul. Nem fogok neki nyifegni-nyafogni olyan lányosan, hogy akkor csináljuk ezt vagy azt, meg izé és a többiek, ígérte legutóbbi találkánkkor is, hogy majd valamikor csinál nekem vacsit. Veszélyes szó a valamikor, azt jelenti: sosem.

A Topjoy kupak a 'te sárkány-szelidítő' volt aznap, amikor legutóbb találkoztunk. Ezen jót nevettem. :) Én, mint sárkány-szelidítő? És ő a sárkány? :) Mert vadóc? :) A beszélgetésünket archiváltam, mert azért neki is, mint mindenki másnak van rossz szokása. A Pesti például nem minden üzenetre szokott válaszolni. Úgyhogy már én sem reagálom le minden üzenetét. Majd jelentkezik, mint újévkor. Vagy majd én jelentkezek, mint karácsonykor.

Joe: ő a 'legfrissebb', a katona. Topjoy kupak: kezdd újra. Naná, hogy pont egy olyan nap jött ki ez a bölcsesség, amikor randi van. Jófej, kedves, vicces, figyelmes, remek 'alapanyag'. Vele kapcsolatban viszont hiányérzetem támadt: valami még hiányzik belőle nekem. Persze nincs olyan, hogy tökéletes és nem is erről van szó, a kémiában vagyok azt hiszem bizonytalan, de lehet, hogy csak egy következő tali kellene és az eldöntené a dolgokat.

Szóval a hangyák már egy igazi boyt alkotnak. :) Mindenféle értelemben. Akik csak a királynőre várnak. ;) Mai Topjoy kupak: meddig tudsz várni?

G. I. Joe

Tulajdonságok: 28 éves és repked. Mint Harry Potter. :) Csak, hogy nem egy Jólseper2000-esen, hanem helikopterrel. Ugyanis katona. Éppen ott, Hódmezővásárhelyen, ahol a tavaly nyáron egy találkáig jutott Katona is.

Tulajdonságok2: magas, izmos (hiszen katona), barna haj, barna szem, kalandvágyó, vicces, jól nevelt, illedelmes. Egy hét levelezés, szilveszterkor éjfél után néhány perccel smsben boldog új évet kívánt. Vártam a találkozást.

Találka: Joe javasolta az időpontot, én a helyszínt: Kárász utca, karácsonyfa. Már ott várt engem. Nem késett, nem épp odaért, hanem várt - kezében a telefonjával. Igazán kis helyes volt így, nem vette rögtön észre, hogy odaértem a fához, így egy pár másodpercig még elnéztem őt.

Bájosan integettem. Odajött hozzám és rögtön le is hajolt, hogy adjon két puszit az arcomra. Hogy engem mindenki puszilgatni akar! Arclemosás, reggel és este :D Na jó, szóval csak nem vagyok hozzászokva, hogy bemutatkozások alkalmával a kézfogás helyett vagy mellett 'sziapuszit' is kapjak. Pedig elvileg randi, szerintem tali.

Sétáltunk, csacsogtam, figyelt rám, nevettünk, jópofa volt. Merre menjünk? Óriáspalacsintázó. Zárva. Nyitás másnap. Merre menjünk?

A karácsonyos héten unokatesómmal és a haverjával elmentünk forralt borozni egy nagyon klassz helyre, a Campusra. Úgyhogy mondtam Joe-nak, hogy tudok egy klassz helyet, nemrég nyílt, a közelben van, menjünk oda.

A séta közben ment még a viccelődés, a beszélgetés. Mint ahogy én már áltsuliban közgazdász akartam lenni, Joe ugyanígy tudta, hogy katona. Katonai fősuli és irány a hadsereg. És mivel - elmondása szerint - nincs se kutyája, se macskája, ünnepekkor a határon teljesített szolgálatot, önként. Azért, hogy akinek van családja, haza tudjon utazni.

A Campusban meglepődött, amikor az első forralt boros kört én álltam. Nem gondolom, hogy mindent egy fiúnak kellene fizetnie a randi/tali során. Nem csak Joe-val kapcsolatban, hanem általánosan. Mert pl.ugyanez a helyzet (lenne) a Pestivel is: már többször eszembe jutott, ha vacsira ideérne Szegedre, szeretném elvinni őt én vacsizni.

Azért persze hagytam Joe-nak, hogy férfiúi volta kiteljesedhessen és a következő forralt bort ő hozta oda, a következő állomáson, a Corsoban kihúzta a széket nekem, figyelt arra, hogy a jobb oldalán menjek mindig, és a többi, szóval igazán figyelmes volt.

A Campusban pedig megkérdezte, hogy mellém ülhet-e az asztal belső részére. :) Jót nevettem ezen. Meg utána azon is, hogy szóba kerültek a skatulyák. Bennem volt némi előítélet a korábbi 'katonás' dolgok miatt: a tavaly nyári egy talis Katona levakarhatatlan volt és hálát adok az égnek, hogy aznap jött egy jókora nyári zuhé, így nagy esernyővel mentem a talira Vásárhelyre hozzá, amit szigorúan mindig a kezem ügyében tartottam. És volt egy másik katona is, vele csak néhány üzenetváltásig jutottam, találka nélkül, ugyanis kiderült, hogy párja/élettársa/felesége van. Magyarázkodás nélkül választottam nála a tinderen a szétválás opciót.

Joe más volt. Nagyon más. És attól, hogy ilyen jó fej, figyelmes, közvetlen volt, egyszer csak éreztem, hogy zavarba jöttem. Olyan lányos zavar. És ez szerintem jó, mert azt jelenti, hogy nem közömbös számomra és férfiként tekintek rá (mint mondjuk a Pestire is, de róla lesz egy másik bejegyzés ).

Utána a Corsoba mentünk, választottam: rumos teát. A farkasordító hidegben igazán jól esett a tea is, a rum is, a fűtött helyiség is.

Joe-nak menni kellett, a kaszárnya nincs 0-24 nyitva.

Következtetések:az elköszönést az este folyamán még néhány sms követte. Klassz kis este volt. Lesz-e újabb találkozás? Amire lehet, hogy már randiként fogok tekinteni és nem egy szimpla találkozásként? Ki tudja? :)

Tanulságok: dobjuk el a skatulyákat! Egy nem túl jó élmény ne befolyásolja a jelenünket! :) Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár. Minden katona a hazát szolgálja, de nem minden katona neveletlen, hülye és rámenős. Vannak még G.I.Joe-k, akik megmentik a napot! :)

És eszembe juttatta azt is, hogy miért lettem sok évvel ezelőtt barnából szőke: küzdeni a skatulyákkal. :) Akkor a nagy világmegváltó korszakaim közül épp az előítéletesség elleni harcot tűztem ki célul. Időről időre kivívom a megbecsülést, az elismerést és látom az arcokon, amikor mesélek magamról, hogy meglepődnek. :) A skatulyák csak a gyufák tárolására kellenek, másra ne használjuk! :)

Felice anno nuovi - avagy a boldog új év kezdete

A népi hagyományoknak csodálatos történetük van. A sok tapasztalat, kívánság, remény fogalmazódik meg bennük. Addig nem volt reggeli, amíg nem tettek aznap már valami hasznosat; nem hogy okosórájuk nem volt - pedig imádom, hogy van -, de még csak órájuk sem: képesek voltak a Nap állása alapján meghatározni az időt; a meséket pedig nem könyvekből olvasták fel a gyerekeknek, a képzelet szárnyai odaröpítették őket, ahová csak akarták.

Hiedelmek, hagyományok, népszokások, babonák. Remek téma. Kijönne belőle akár a Harry Potteres hét-kötetes sorozat is. :)

Rozmaringot tartok a vendégekért, zsályát az egészségért. Levendulát a bölcsességért - habár ez nekem Olaszországot is, a végtelen levendula mezőket és így a szabadságot is eszembe juttatja. Álomfogót a bejárati ajtó kilincsén tartok: a Jó bejöhet, a Gonosz kint marad.

Azt mondják, amilyen az újév első napja, olyan lesz a Te új éved is. Himnusz, koccintás és barátok, így indult a nap. Ez teljesen jó, barátokkal lenni és ugyan nem egy popszám vagy egy rock dal szólt, de azért mégis egy elég népszerű, sokak által ismert zene. :)

Utána úgy éreztem, mennem kell és mentem. Bátorság kell ahhoz, hogy a konvenciókkal, a társadalmi, családi vagy baráti elvárásokkal az ember szembe menjen - csodálkoztak, hogy elmegyek, de miért is maradtam volna, ha menni akartam? :)

Átszeltem a várost, gyalog, tűsarkúban - ha ez is megmarad idénre, a cipők és a séta, minden rendben. :)

Keltem időben, de magamtól, napfényre. Remek :) Főztem: imádok főzni. Az ízek, a kóstolás, a fűszerek, maga a folyamat, a miből mi lesz. Ez vezetett ahhoz, ahogy most vagyok, a főzés szeretete. Tavaly nyárra elfogytam szó szerint, se popó, se cici, vékony combok. Aztán elkezdtem főzni ismét. Azt, amihez kedvem volt, amit megkívántam. A főzés szeretete. Idén megmarad ez is, szuper. :)

Voltam futni a ligetben ma is. Ez két dolog miatt is jelentős: idén ugyanúgy mozogni fogok és az jó, az kell nekem, ha lehet, minél többet a szabadban. Futás közben kitűztem egy távot, egy célt, amit megállás nélkül, folytonos futás mellett teljesíteni akartam. Mikor a cél végét elértem (ez épp a liget egyik vége is volt), mint anno gyerekkoromban fogócska közben, megfogtam az oszlopot, majd ugráltam örömömben, táncoltam, miközben néztek az emberek, de nem érdekelt: boldog voltam. Ha így fogok idén is küzdeni a céljaim eléréséért, menni fog! Merjünk álmodni, tűzzük ki a célt és sikerülni fog! :)

Délután tanultam és írtam; ha megmarad idén ez a két dolog, imádni fogom ezt az évet! :) Remélem még nagyon sokat fogok tudni tanulni és azt is remélem, hogy egyre jobb íróvá is válok majd, idővel. Türelem, nem kell kapkodni. Jó munkához idő kell. :)

Este gyertyafény, habfürdő és könyv. És mostam kétszer is, a munka sosem riasztott el, szeretek tenni-venni és ez idén sem lesz másként.

Ezt így felsorolva is érződik-látszódik, hogy kerek: meg vagyok. Jól vagyok. :)

 

Mumusok, ki az ágy alól!

Freuddal vitába szállnék nagyon sok témában, a nők és a hiszti, ugye? :) Viszont egyvalamiben egyetértek vele még én is: a gyerekkori események kihatnak a felnőttkorra.

Gyerekkoromban sosem aludtam fény nélkül. Így alakult, hogy teljes sötétségben nem tudok a mai napig aludni. Kell a redőnyön átszűrődő utcai lámpák fénye vagy a reggeli nap sugara a sötétítő függönyön keresztül vagy egy sólámpa, a porszívó fénye vagy a másik szobából beszűrődő kis fény, akármi.

Ráadásul az a tipikus ágyam is volt, olyan, ami alatt át lehet látni, be lehet bújni. A mumusok lakhelye. Időről időre tűntek el mumusok az ágy alól, de időről időre költöztek be új lakók is.

A Kuckóba költözéssel jöttek ők is. Fogtam egy zseblámpát és az ágy alá világítottam.

1. Nézzünk szembe a mumusokkal!

Direkt csupa kisbetűvel kell írni őket, a mumusok, csak semmi megszemélyesítés, visszavesszük tőlük a hatalmat, az irányítást. Már az írásukban is van valami puccs-szerű, mint amikor Nemecsek Ernő nevét is csupa kisbetűvel írták, jelentősége van. Amitől addig féltünk, szembenézünk vele, azonosítjuk. Hatalomátvétel tőlük. Puccs. :) Számomra ehhez egy szín is társul, mégpedig a rózsaszín. A puccs olyan puncsszerű és az rózsaszín. Freud erről is sokat írt: szabad asszociáció. Kész elmebaj! :)

2. Gondoljuk végig, hogy mi okozta azt, hogy a mumusok az ágy alá kerültek?

Az ember - ha sok időn keresztül és sokszor - hall dolgokat és hajlamos elhinni mindazt. Megkérdőjelezés nélkül. Remek példa erre, amikor a '90-es évek elején felröppent egy hír az egyik bankról, hogy csődbe fog menni és a betétesek pánikszerűen rohamozták meg a bankot, ami így majdnem tényleg becsődölt. Pedig a hír nem volt igaz. De senki nem gondolta végig. Erre mondják, kicsit nyersen fogalmazok most és emiatt bűntudat is átfutott egy kósza pillanatig rajtam, hogy mentek, mint a barmok.

A tudomány embere kérdez, gondolkodik, ő nem hisz el mindent: kellenek a számok, a tények, a hipotézis, az empíria, elveti vagy elfogadja a kezdeti állítást a kutatás alapján.

Én nem gyarlóságnak hívom, hiszen maga az ember csodája, hogy annyi, de annyiféle érzelmet tudunk kinyílvánítani és érezni, azonban az emocionális dolgok semmiképpen nem racionálisak.

És ha egy általunk szeretett ember mondja - ha nem is nap mint nap, de elég sűrűn - a dolgokat, akkor bizony azt elhisszük, mint a Szentírást. Kérdőjelek nélkül.

Sokáig nem tudtam palacsintát sütni. Sorban öntöttem a lefolyóba a masszát, a félkész valamit, ami cseppet sem volt palacsinta kinézetű. Anyai tanácsra vettem egy új, márkás palacsinta sütőt és voilá! Sikerült! Címeres palacsintasütő lettem! :)

Sokáig azt hallgattam, hogy nem tudok vasalni. Többször nekifogtam egy ingnek, mert az első vasalás után azt hallgattam, hogy ez még nem tökéletes. Úgyhogy tovább folytattam a vasalást. Heti nyűg volt, lassan fizikális tünetek is párosultak hozzá, mint a gyomorideg, a kiver a víz és társai.

Elhittem, amit mondott - igen, a Bibliai - és rosszul is reagáltam így lenne, mert például a kritikára egy 'Szívesen!'-nel vagy egy puszival kellett volna reagálnom, de nem így tettem.

Telt-múlt az idő, majd' egy év is eltelt így. És egyik nap ránéztem a vasalóra: teljesítmény, kicsit repedt is volt már, a gőzölős funkciót nem lehetett használni. Boltba mentem. Mint a palacsintasütőnél, úgy itt is egy új, márkás vasalót vettem és színben is csajosat, hogy meghozza a kedvem a vasaláshoz. Dupla teljesítmény, környezetbarát, rózsaszín, ilyen-olyan beállítások, eco funkció, gőzölés vízszintesen-függőlegesen, és még a kanóca is formatervezett. Wow! :)

Az új vasaló szinte magától ment az ingeken, ám mégis azt hallgattam, hogy nem jól vasalok. És még mindig elhittem.

A költözésem után - ez a vissza Szegedre költözés volt - a vasalót egyetlen egyszer használtam egy ing vasalására. Utána jó mélyen elrejtettem, be az ágy alá. Mumus lett belőle.

3. Reflektorfényt a mumusra és szertefoszlik :)

Ha a mumusokat megvilágítottuk zseblámpával, rájöttünk arra, hogy miért is került be az ágy alá, akkor a jobb, nagyobb megvilágítás után a fényben már nem tudnak létezni és eltűnnek, huss!

Gőzerőre kapcsoltam, szó szerint. :) Hiperszuper vasaló elő, bele víz, áram, elő a vasalódeszkával - ami meg bordó és virágmintás, szintén szuper csajos, hogy ez tovább fokozza a kedvet és nagyon vidám is - és vasaljunk. Mert tudunk, persze, hogy tudunk. Évek óta vezetünk háztartást, hol kisebb, hol nagyobb méretben, főzünk, mosunk és vasalunk. Képesek vagyunk rá.

Három órán keresztül vasaltam. Persze a kezdet kissé bizonytalan és nehéz volt, de hamar ráéreztem az ízére és csak vasaltam és vasaltam.

A mumus eltűnt. Végérvényesen. :)

És a történet folytatódik tovább Pesten

Egy laza kapcsolat, amíg fennállnak a feltételek, igazán jól tud működni. A probléma akkor adódik, ha a feltételek megváltoznak vagy az egyik fél többet akar (vagy nem akar semmit, nyilván akkor is), ilyenkor megbomlik az egyensúly és a korábbi 'szerződés' tarthatatlanná válik.

A laza kapcsolat amúgy számos előnnyel jár és a párkapcsolatokban (definíció szerint ezek a komoly, hosszú távra tervezendő kapcsolatok - a szerk.) sokszor fellelhető 'gyilkosok' itt elő sem fordulhatnak.

Attól még, hogy egy kapcsolat nem definíció szerinti párkapcsolat, hanem a laza kapcsolat kategóriába tartozik, nem a totális hülyeséget, kihasználást vagy bármiféle negativitást von maga után.

a) Korrektség mindenekelőtt! Ha mindkét fél tudja, hogy egy laza kapcsolatban van és ez jó mindkét félnek, akkor oké, maximálisan. Ez lehet, hogy így túl egyszerűnek hangzik. Azonban a bonyodalom abból fakadhat, ha valamelyik fél úgy vág bele egy ilyen kapcsolatba, hogy közben többen reménykedik vagy elfelejti közölni, hogy neki kevesebb is elég a másikból. Ha a két fél korrekt és szól, ha valami változás van, akkor nincs se megbántás, se megbántódás.

b) Attól, hogy nem szerelem, még nem feltétlenül csak szex. Megismerhetjük a másikat, persze ez nem egy karácsonyi szülőknek bemutatás, de ha minket tényleg érdekel a másik, ő maga, akkor kíváncsiak vagyunk a munkájára, a szabadidő töltésére, a mit szeret enni-inni, stb. Az, hogy érdeklődünk a másik iránt, nem azt jelenti, hogy szerelmesek is leszünk, szimplán lehet attól emberi az ember, hogy nem párkapcsolatról van szó.

c) Lazaság. Ha ritkán találkoztok, akkor ritkán. Ez nem párkapcsolat. Mondjuk szerintem egy normális párkapcsolatban sincs számonkérés és elvárás (a 'gyilkosok'), de egy laza kapcsolatban végképp nincs semmi értelme. Van, hogy te nem érsz rá, van, hogy ő nem ér rá, de mégis valószínűleg előbb-utóbb találkoztok és az klassz.

d) Féltékenységről szó sem lehet. Ha eddig az voltál, felejtsd el, tanuld meg kezelni. Nincs miért féltékenynek lenni.

e) A végtelen lehetőségek tárházát nyújthatja, ha kellőképpen nyitott vagy és ő is az. Van, aki azért nem beszél a párkapcsolatban dolgokról, mert fél, hogy amiatt a párja kiábrándul belőle. Amúgy szerintem ez megint csak hülyeség, mert elvileg a páromban maximálisan megbízok és díjazom az őszinteségét, tehát nem kellene semmitől sem félnie. Egy laza kapcsolatban végképp nincs mitől félni.

f) Tudni kell azért a helyükön kezelni a dolgokat. Ugyanis, ha igazi laza kapcsolatról van szó, vagy azért lesz vége, mert az egyik fél többet akar vagy azért, mert a kémia, ami működteti, elmúlik. Hiszen laza a kapcsolat, ritkák a találkozások, az az intenzitás, ami egy párkapcsolatban van, itt nincs.

Szóval Arkangyal és az öt csibe után a késő esti vacsimmal leültem egy asztalhoz és élvezettel szürcsölgettem a cappuccinomat. Sokan voltak, elnéztem evés közben az embereket. Neteztem, olvastam, vacsiztam, nézelődtem. Éjfél után nem sokkal jött az üzenet a Pestitől, hogy hol vagyok és ha még az állomás közelében, akkor tíz perc és odaér értem.

Örültem neki és fura is volt, két hete Mikulás környékén is találkoztunk. Akkor felajánlotta, hogy ha Pesten járok és nincs hol aludnom, szóljak neki. Én pedig szóltam. Úgy látszik erre vagyunk 'programozva' éjfél előtt nem találkozunk. Ám úgy is fel lehet fogni, hogy aznap elsőként látjuk a másikat. Nézőpont kérdése.

a) Tisztán emlékszem, hogy a második találkozásunkkor még augusztusban, az autóban ülve én magam mondtam: nem akarok belemenni semmi komoly kapcsolatba. Párkapcsolatba. És már akkor láttam rajta azt a huncut mosolyt, hogy ő ugyanígy gondolkodik. Hogy miért? Nem érdekelt. Én nem tudtam belemenni semmi olyan definíció szerinti párkapcsolatba, ahol ott a féltékenység, az elvárások és az elszámoltatás. A könnyedségével, a lazaságával egy laza kapcsolat volt számomra kézenfekvő. A korrektség teljesült mindkettőnk részéről.

b) Egyik alkalommal, mikor a Pesti a Kuckóban járt, mondta, hogy meséljek picit magamról, hogy ha eszébe jutok, akkor legyen valami, amit hozzám társíthat. Szerintem most már tud hozzám társítani dolgokat, ha eszébe jutok. :) Szóval igen, lehet emberi az ember, érdekelheti a másik. Nagyon érdekes beszélgeteseket szoktunk lefolytatni. Én amúgy is nagyon szeretek írni-olvasni-beszélni és vannak emberek, akikkel remekül lehet beszélgetni.

c) Volt, hogy a Pestinek nem volt jó, volt, hogy nekem és emiatt csúszott a találka. Egyikünk sem kérte számon a másikon. Nincs mit. És még egyszer mondom, hogy szerintem egy normális párkapcsolatnak sem a számonkérésekről kellene szólnia.

d) Az éppen fura volt és próbáltam rövidre zárni, hogy hosszasan értekezzünk, miért nem jött legutóbb össze a randija a Pólós lánnyal, de hogy féltékeny nem voltam, az tutifix. Én ugyanezt csinálom, mint a Pesti, csak pepitában. :) Mondjuk én nem vitatom meg vele a dolgokat és nem is mesélem el neki, ha meg olvassa, az az ő dolga nem igaz? :)

e) Nincs mitől félni, bátran mondd, hogy mit szeretnél, mire vágysz, akármi, ami a szívedet nyomja. Legutóbb a Pesti megint meglepett - nem csak a karácsonyi ajándékkal, amit ügyesen csak másnap, lazán közölt velem, hogy az autóban, mellettem az ajtó mélyedésében ott egy dobozka, finom édesség az édesszájúnak. Lakatlan szigetre kávét és csokit is vinnék, ez biztos. :) -, ugyanis úgy tűnt, hogy a 'side chick'-kek (csajok) között kivételezik velem, így rá is szóltam kedvesen, hogy ne tegye.

Érdekes módon, most elég jól aludtam nála, ő sem rosszabb alvó, mint én, rájöttem. :) Fáradt is voltam és jó volt a környezetváltozás is.

Egy apróságot én is vettem neki, amíg másnap reggel zuhanyzott, gondosan a számítógépe elé, a széktől takarva el tudtam helyezni. Aszalt gyümölcs, becsomagolva, masnival, hála MasterCardnak. :)

Tracklist és a fogadalom

Bárki számára összeállítható az a tracklista néhány dalból, ami az elmúlt időszakát a legjobban jellemzi. Mondjuk egy hasonló listát könyvekből is össze tudnék állítani saját magamra vonatkozóan - megjegyzem lelkes vásárlója lettem az antikváriumoknak és még mindig négy könyvtárból kölcsönzök könyveket. :)

Szóval a zenei listám, ami futáshoz is elsőrangú, a következő:

  1. Madonna: Like a virgin - így kezdődtem. :) Bármilyen hihetetlen, az a későn érős típus vagyok, ráadásul még mindig hajt a tudásvágy és valószínűleg ennek a kettőnek a keverékéből adódott, hogy majdnem befejeztem 23 évesen az alapképzést, amikor az első boy bekerült az életembe. Két merőben más komoly kapcsolat.
  2. Coldplay: Viva la Vida - egyszerűen imádom! És pont. Az élet szeretetéről még egy ilyen klassz, pörgős számot, szuper! Ez a csengőhangom is, ha épp véletlen nem veszem fel a telefont, az azért van, mert a dalt hallgatom. :D
  3. Jazmine Sullivan: Bust your windows - szeretem megélni az érzéseimet és azt hiszem, mára már sikerült is kezelni megtanulnom és a magam javára fordítani, erőt meríteni belőlük. Amikor dühös vagyok, irány futni, ki a ligetbe ahelyett, hogy toporzékolnék vagy sírnék. Változtatni nem akarok azon, hogy ilyen kis emanci-panci-manci vagyok :) Ez vagyok én: becsapom a kocsiajtódat vagy kidoblak éjjel. :)
  4. AD/DC: Highway to Hell - munkahelyre azért nem megyek be a vagány bőrnacimban a tűsarkúmmal, de ha leszáll az este...mindenkinek élnie kellene, amikor tud, megbánások nélkül, nevetni egy nagyot (szigorúan naponta), szeretni szívből bármi lesz is, őszintének lenni magunkhoz mindvégig. Volt, hogy elgondolkodtam a randik kapcsán, hogy jó úton járok-e vagy egyenesen a pokolba tartok Dante Poklán keresztül, amibe a bujaság is beletartozik. :) Végül rájöttem, hogy nincs félnivalóm: jól áll a piros :D Na jó, ez csak vicc. :) Szóval néha igenis jólesik másként lenni, élni, kilépni a komfortzónából.
  5. The Cinematic Orchestra: To Build a Home - volt már közös ház, együtt építgetve, szépítgetve, lakva. Aztán kialakítottam a Kuckót. Biztosan tudom, hogy egyszer valakivel ismét közös otthont fogok létrehozni. :) Ám számomra az is nagy igazság, hogy ott az otthon, ahol a szíved van. Ha azt mondom: hazamegyek, akkor még mindig szüleimhez megyek haza. A Kuckó is otthon, de más miatt alakult, elbújni, dacolni, küzdeni, bulizni, biztonságban lenni. Roppant otthonos és fiatalos. Kuckó.
  6. Eurythmics: Sweet Dreams - idősebb a dal, mint én, hogy lehet a listán? Édes álmok és a mindenki keres valamit vagy valakit. Valahogy a dal nekem egy kis züllöttséget is sugall, a jelen világunk megannyi jó dolga mellett az elidegenedést, a ridegséget, noha benne van a remény is, utazni hét tengeren át, megtalálni, amit keresünk.
  7. LGT: Nem adom fel - ez a dal időről időre visszaköszön nekem és mint régi ismerősök üdvözöljük ilyenkor egymást. Mondanom sem kell, hogy kívülről fújom a szövegét, a szólókat, ismerem, ki mikor énekel. :) Először csengőhangként kapcsolódtunk össze, épp az első szakdolgozatomat írtam egy jól megérdemelt, pihenős nyár után, az ősz még nővérem esküvőjével kezdődött, majd utána éreztem, rá kell kapcsolni, megírni, lediplomázni. Eddigi életem legfontosabb céljainál mindig ott volt, hogy nem adom fel és megcsinálom. Tudtam, hogy mit akarok és annak érdekében akként cselelekedtem, hogy valóra váljon. Voltak fejjelmenések a falnak vagy hasraesések a sárban (amúgy egyik hülyeségem lett mostanság, hogy vajon képes lennék-e végigcsinálni a mostanság egyre népszerűbbé váló Spartan Race-t, ahol aztán sár is van bőven :) ), végül mindig sikerült elérnem azt, amit annyira szerettem volna. Küzdőszellemben belőlem nincs hiány. :)
  8. Skylar Grey: Dance Without You - erre nagyon büszke vagyok. Egyedül lenni, de nem magányosan. :) És tudom már azt is, hogy csak olyan kapcsolatba megyek bele, ahol jutok lélegzethez, ahol táncolhatok egyedül, ahol önmagam tudok lenni. :)
  9. Lion Babe: She's a lady - az eredeti verziót Tom Jones énekelte, viszont ez a verzió nekem sokkal jobban tetszik, olyan kis nőcis, játékos, incselkedős, bohókás. :)
  10. Még nem teljes a képzeletbeli cd, ide még hiányzik egy dal. Javaslatokat várok. :)

A lista után térjünk át a fogadalmakra. Nem hiszek és utálom az ígéreteket, az esküket, a fogadalmakat, legyen az baráti vagy házassági fogadalom. Ezek olyan bizonyosságok, amelyek a bizonytalan jövőn alapulnak. Ráadásul a be nem tartott ígéretekkel Dunát vagy Tiszát lehetne rekeszteni, szóval nem, nem szoktam újévi fogadalmat sem tenni. Van, aki megfogadja újévkor, hogy pl. sportolni fog, de épp ez az, ha csak az a motivációja, hogy újév van és más lesz, magától az új évtől nem lesz semmi sem más. Nem fog sportolni. Kíváncsi vagyok, hogy vajon mennyivel nő meg januárban a megvásárolt bérletek száma, ilyen fogadalmak miatt. :) Szóval én nem hiszek sem az ígéretekben, sem az eskükben, sem a fogadalmakban.

Éjszaka, legalábbis sötétedés után nem kellene a gyéren kivilágított ligetben futni. Anyu már azért is ki volt akadva, hogy fényes nappal futás közben fülhallgató van a fülemben, mert szerinte már ez is veszélyes. Nem a hangos zene a hallásomra, hanem az, hogy a zenétől nem veszem észre a kinti zajokat, ha esetleg valaki meg akar támadni.

Hosszabbodnak a nappalok, rövidülnek az éjszakák, a téli napfordulót túlléptük, így én is könnyedén túlléptem ezen az aggodalman, hogy zene és sötét és futás és liget, így egycsokorban nem rakható bele egy SUM függvénybe.

A kávéimádatom nem csökkent, a nappalok azért még mindig rövidebbek az éjszakánál és kellett a friss levegő is, úgyhogy már javában beesteledett, mire lementem a ligetbe futni. Alul is és felül is két-két réteg ruha plussz sapka és nem fázok, hiszen futok, kimelegszek.

Sötét, gyengén világító lámpák, szöszi csaj a göndör fürtjeivel (ez marha fontos infó :) csak azért, hogy el tudja az képzelni, akinek jó a fantáziája), fekete sapka és pulcsi, kék nadrág és fekete sportcipő. Fújdogál a szél, de még jól is esik, az elmúlt héthez képest még így is enyhébb az időjárás. Üvölt a zene a fülembe, időnként dúdolom vagy riszálom futás közben a popóm, hisz úgy imádok táncolni. Sehol egy lélek. Pedig szoktak esténként mások is futni. Most bezzeg sehol senki.

Nem szoktam a ligeti járdákon nagyon közlekedni, inkább a számomra biztonságos középutat választom: autó itt úgy sem közlekedhet, a bicajosok meg kikerülnek. Most persze teljesen máshol járt az eszem és gondolkodni akartam - mint általában futás közben - és észre sem vettem, hogy körözök a járdán két oldalt, körbe-körbe. A liget közepén járhattam, a kivilágított híd főleg sötétben valami gyönyörűszép látványt nyújt. Kioldódott az egyik cipőfűzőm, úgyhogy megálltam, leguggoltam bekötni. Közben a hidat is néztem és bömbölt a zene. A Cápa filmekből az az alattomos, amikor úszik és kúszik a cápa, az ember pedig észre sem veszi. És valaki akkor megfogta a vállam.

Anno, anyukám nyugtatására - és talán a magam nyugtatására is - úgy gondoltam és azt hangoztattam, hogy ha bármi lenne, futok mint a nyúl. Nyúlcipő van rajtam és épp futásban is vagyok, szóval nuku, nyista, no problem. Fel sem merülhet igazából. Fürge vagyok, jó kondiba és majd az életösztön, az kisegít. Tutifix.

És most jön ez a Titanic-effektus: ha a kapitány nem megy olyan gyorsan, ha van elég mentőhajó, ha ....és még sorolhatnánk. Azaz ha nem sötétben megyek futni, ha a jól bevált módszert követem és középütt futok, ha nem oldódik ki a cipőfűzőm..de kioldódott és megálltam.

Szóval és akkor valaki megfogta a vállam. Gyomrom összeszorult, visítottam egy nagyot és ijedten nyúltam a kéz felé. Nem tudom, kezet akartam fogni? :) A ligetben vannak keresztbe-kasul olyan kis bandukolható utacskák, ösvények. Lehet, hogy onnan jött és közben utolért, hiszen én cipőfűzőt kötöttem. Nem tudom. A lényeg, hogy zsebkendőt kért a drága. Én meg utána elnézést. A sikításért. Lám, nem csak a zenétől lehet megsüketülni. :)

Azért kellett lazán egy fél óra, mire lenyugodtam. És itt a fogadalom: sötétben a ligetben nem futok egyedül, fülhallgatóval. Ezt megfogadom, magam miatt és nem újévi fogadalomként.

Arkangyal és öt csibe

Tulajdonságok: 38 éves, magas, sötét haj, borosta-szakáll, barna, éles szem. Az a Hugh Jackman típus: sportos, magas, határozott kiállású és tudja, mit akar.

Tulajdonságok2: néhány üzenet váltás után át is mentünk tinderről messengerre. Azt, hogy nyers vagy őszinte, nem tudtam eldönteni, szűkszavú, lényegretörő, minden egyes szavának van mondanivalója, ebben abszolút az ellentétem, én imádom leírni a körülményeket, az érzéseket, a tapasztalatokat, a Mindent, ami abban a pillanatban eszembe jut, hatással van rám. A Racionális Ő és az Emocionális Én találkozott.

Randi: úgy gondolom, hogy Arkangyal neve még magyarázatot igényel. :) Sem nem belső, sem nem külső tulajdonság nem játszott szerepet a beszélő név kiválasztásában. A randiappon a vezetéknevével regisztrált, ami a messengerre történő platform váltásnál derült ki számomra. Így nálam ő a vezetéknevével 'mutatkozott be' és mivel van is ilyen nevű angyal, így ő lett az Arkangyal. :)

Szűk két hét telt el az első chattől a találkáig, úgy volt, talán jön Szegedre, ám én is felajánlottam, hogy tudok menni Pestre, így végül az idei utolsó munkanapomon délután került sor a találkozásra.

Munka után gyors a Kuckóba ugrottam, szoknya-magassarkú-virágos felső és irány a vonat. Imádok vonatozni, színtiszta két óra út, miközben válaszolhatok a megválaszolatlan mailekre, üzenetekre, telefonokra és elmerülhetek a mostanában olvasott két nem közgazdász irodalomban: Harry Potter és Jókai varázslatos világában. :) A két könyv mostmár alapdarab a táskámban. :)

Egyik téren találkoztunk és amúgy igazi úriember - volt -, amit én nagyon szeretek: adjuk fel a hölgyre a kabátot, a hölgy bal oldalán sétáljunk és a többi és a többi, de rögtön érződött: határozottsága ellentmondást nem tűréssel párosult.

Szóval miért van az, hogy egy bizonyos kor felett egyes férfiak a nemleges választ nem tudják feldolgozni. Arkangyal amúgy az IT szektorban tevékenykedik, nem kevés sikerrel és tényleg olyan, mintha a 'nem', a 'kudarc' és a 'hiba' szavak valahogy nem kerültek volna bele a szoftverébe. :)

Pedig szükséges rossz a hiba, a nem és a kudarc: így jobban tudja az ember értékelni a sikert, az igent és a hiba kiküszöbölését.

Amúgy felettébb élveztem a kis csevejünket, ami kívülálló számára vitának hangozhatott volna, megmondta, hogy idemegyünk-odamegyünk, arra sétálunk, miközben én állandóan kérdeztem, csacsogtam, nézelődtem és felvettem azt az idegesítő lassú nyugdíjas tempót. :) Amivel aztán totál kiakasztottam, mert Arkangyal előre megtervezett séta-vacsi-süti-nézelődés és hozzá felmegyünk napirendet teljesen megkavartam és sutba kellett dobnia.

Nem salit ettem volna, hanem pizzát (Arkangyalnak ez gyorskaja) egy helyes kis sarki beülős helyen; a cukrászda helyett az egyik téren nyakig cukros lettem a kürtöskalácstól, amit évszaktól függetlenül bármikor imádok; és nem, nem tetszett Arkangyalnak az sem, hogy mondtam: elköszönök a randi végeztével és visszamegyek Szegedre.

Titkos: azt nem kötöttem Arkangyal orrára, hogy ott alszok Pesten, a Pestinél, felajánlotta még múltkor, hogy ha arra járok és nincs kinél aludnom, szóljak neki. Úgyhogy én éltem ezzel a lehetőséggel. Csakhogy ezt nem akartam Arkangyal tudtára hozni és hogy ne is kelljen magyarázkodnom, magamat meglepve sikerült egy közepes méretű kézitáskával felutaznom Pestre és vissza. Így nem keltett feltűnést a táska (mérete) és hihető volt, hogy utazom vissza Szegedre. Utaztam is, másnap. :)

Kicsit úgy éreztem magam, mint aki rossz fát tett a tűzre, ám a pici ördögszarvam egycsapásra eltűnt, mikor rájöttem: Arkangyal tényleg nem akarta megérteni a nemet tőlem; hogy lehet, hogy három óra társalgás vele és nem kell több. Amúgy simán lehetne erről is egy attitűd vizsgálat-szocális kutatás: miért van az, hogy a férfiak a kor előrehaladtával egyre kevésbé képesek a nemleges válasz elfogadására. Mondjuk a Nem-mindennapi fickó is ilyen volt, pedig ő vagy öt évvel fiatalabb Arkangyalnál és ő is hisztik-drámák-durcik közepette tudta csak lereagálni a  nemet.

Arkangyalnak azért megmaradt a búcsúra is lovagnak: kivitt a Nyugati pályaudvarhoz és még ott is a remény (hogy maradok) és az értetlenség (hogy nem maradok) tükröződött az arcán.

Tanulságok: remélem, bárhová is sodor az élet, mindig megmaradok ilyennek: egy alföldi lánynak. Arkangyal előtt le a kalappal, igazán sikeres, de úgy tűnik számomra, hogy minél több sikert 'nyert', annál több emberséget 'vesztett'. És megtervezni sem jó mindent: ne éljünk az élet adta lehetőségekkel, kalandokkal, akkor is, ha csak egy kürtöskalács formájában is érkezik? :) Nem bosszantásból mondtam neki nemet, de tiszteljük már a másikat is, a másik véleményét, a másik embert, legyen az idős vagy nő vagy és sorolhatnám.

Következtetések: a Nyugatinál az ismerős nagy citromsárga M betű hívogatóan világított és el is csábultam neki: Meki. :) A cappuccino melege, a borsos burgonya fűszeres íze és a málnás-túrós pite édessége elcsábított. A pultnál várakozva egy idős, kissé fogatlan férfi állt mellém, a soron kívül. Vette elő a gondosan elkészített utalványt és forintot. Megértettem. Míg a tálcámra vártam, kedvesen rámosolyogtam és megkérdeztem tőle, hogy segíthetek-e neki valamiben. Mi lenne - és ne vegye tolakodásnak -, ha elmondaná, hogy mit kérne-enne, az az utalvány pedig jó lesz még a héten, mondjuk szombaton (24.-én). És láss csodát: belement, elfogadta. :) Hálás voltam, hogy elfogadta a meghívást (öt csibét kért elvitelre), hálás voltam, hogy tudtam segíteni. Többet nem kért és nem is vetődött fel bennem, hogy leülne velem és beszélgetnénk kicsit vagy elfogadna még egy meleg teát abban a hidegben. Tudni kell a nemet elfogadni. Csak a csibék. :)

Kísért a múlt

Futás...levegő...tudok gondolkodni...futás...tisztánlátás...zene...kis tánc...gondolkodás...levegő...sosem örültem még így a friss levegőnek, mint mostanság.

A táncpróbák véget értek, a muszáj-menni-valamerre-és-mozogni megmaradt. Noha nem a legbiztonságosabb a gyéren kivilágított ligetben futkározni, de a sötét ellen nem tudok mit tenni, azt majd megoldja az Anyatermészet - dec.21. téli napforduló, hosszabbodnak a nappalok -, a zenét meg nem engedem kiszedni a fülemből, kell és kész. :)

Levegő...hideg...gondolatok...levegő...futás...levegő

A Kérdezz-felelek pasival álmodtam. Mostanában nem volt az eszemben. Semmi különös, egy szimpla álom volt. Beszélgettünk, olyan semleges.

A viccesebb viszont a Nyuszi volt. Ő a munkatárs, a másik osztályról. Akinek kerekperec megmondtam, hogy nem lesz köztünk semmi.

Ma reggel egy e-mail várt tőle és egy három versszakos versike:

"Tudom, hogy abban maradtunk, nem kereslek, de maradt bennem néhány gondolat, amiekt nem volt lehetőségem elmondani pénteken. Sokat gondolkodtam arról, hogy megírjam-e ezt a levelet, aztán döntöttem: elküldöm, ennél lejjebb már úgy sem kerülök nálad, nincs vesztenivalóm. Írtam 3 sort arról, mit is jelentett az a 8 nap (??? - a szerk., vagyis én, picit lejjebb ezt leírom), amíg közel engedtél magadhoz és élvezhettem társaságodat.

A pusztaságban kóborolva a lelki nyugalmat kerestem,

Egy szőke tündér szólított a nevemen <- Én nem szólítottam, most szólok!!!!!

Éreztem, életem nem lesz többé ugyanilyen,

A perzselő nap felé fordítottam a fejem <- itt a versnek még van folytatása, két versszak, aki kíváncsi rá, annak szívesen elküldöm, de hasonlóan rímtelen és nyálas és nem-is-tudom-mit-gondolt-a-péntek-után-hogy-lekoptattam.

Sajnálom, hogy így alakult. Nem vagyok szent, de a szívem őszinte. Már most irigylem azokat, akiket mosolyoddal boldoggá teszel. ..."

Jaj, jaj, jaj :) Mi a franc nem volt neki érthető abban, amit pénteken mondtam??? A céges bulin nem csak a Nyuszival táncoltam, hanem még húsz másik férfival, meg nőkkel, meg stb. Tündér nem vagyok, az tutifix, a Mikulástól se vártam csokit, csak virgácsot, idén nem voltam valami jó. Szerintem.

Az a 8 nap? Mit is jelentett az a 8 nap? Ez konkrétan a két céges buli és a bowlingozás. Mással, más férfival hasonlóan közvetlen voltam és csacsogós, meg kedves. Ilyen vagyok. Csacsogós és kedves. :)

Próbáltam ezt a levelet meg sem történtnek venni, egyik fülemen be, a másikon ki. És nyilván töröltem is. Mivel azonban a Nyuszi nem értette meg - ezek után nagyon úgy tűnt -, hogy semmi, de semmi nem lesz köztünk, ezért jobbnak láttam mégis válaszolni rá.

'Szia! Jövőre remekül kamatoztathatnád a versírói képességed a következő évzáró produkcióra. :) Nem gondoltam, hogy félreérted a kedvességem.'

Erre már csak egy OK válasz érkezett, amiért nagyon nagyon hálás voltam.  :)

Előző bejegyzésben írtam, hogy múlt hét csütörtökön Pestről hazaérve a Kuckóba a Nem-mindennapi is keresett. Micsoda 'kegy'! Oh my God! Két telefonhívás és egy sms.

Csak azért, mert furdalt a kíváncsiság, két nappal később feloldottam a feketelistát a telefonomon és annyit írtam: szia, miért hívtál?

3 percre rá már jött is a válasz: nem fontos dolog...csak uszodába mentem... :)

Ez aztán a mindennek a netovábbja! (1) Hogy gondolta, hogy felveszem neki a telefont, azok után, amiket írt? (2) Miért gondolta/hogy gondolhatta, hogy elmegyek vele strandra? (3) Nála az uszoda nem egy szimpla lubickolás, az élvezetekről is szól, amit volt szerencsém nem meg tapasztalni vele, elutasítottam Nem-mindennapit.

Erre már nem válaszoltam semmit, visszatettem Nem-mindennapit a feketelistára. És persze rájöttem, hogy sms-t így is lehet olvasni. :)

Heti horoszkóp: a héten felbukkan a múlt. Rajtad áll, hogy sírsz vagy nevetsz.

Nevetni fogok. :)

Fel a cipőt, a fülvédőt, irány a liget! :D

És ui.: újabb bizonyíték, hogy nem, nem nekem találták ki a hétfőket :D

 

A céges parti és a Nyuszi esete ja és persze, hogy a Nem-mindennapi is feltűnik a színen

A szólások, közmondások mind-mind egy-egy nagy bölcsességet, igazságot mondanak el. Empíria áll mögötte, valaki okosan megfogalmazta és azóta is a köztudatban él. Ilyen a házi nyúlra nem lövünk is. Igen, a Nyuszi egy munkatárs, aki szemet vetett rám és még randira is elhívott. Azonban a randit sztornóztam, mert egy-két 'apróság' kiderült időközben.

Kicsit visszaugrok az időben, hogy a teljes történet világossá váljon. Még november elején a Boss egy megbeszélés alkalmával mondta, hogy a két osztályunknak, akik a gazdasági részt alkotják a cégben, a karácsonyi céges nagy pesti bulira produkcióval kell készülniük. Ebben lettem én az egyik táncos. A sok táncpróba után a többieket, az énekeseket is be kellett már vonni a koreográfiába, így utána - december elejétől - már a 17 fővel zajlottak a próbák.

Sűrűsödtek a közös feladatok, beindult az év végi nagy hajtás, sokasodtak a próbák, hogy minden flottul menjen december 15.-én. Egy héttel korábban a főpróba napján volt a helyi, szegedi céges évzáró, amiről írtam is. Egy hajón volt, prezik, vacsi és tánc. Sokat táncoltam, sokmindenkivel, köztük a Nyuszival is.

Hogy megmaradjak a jólbevált formulánál, a tulajdonságok: 40 éves, magas, barna hajú, egy gyermekes és a gyermekével együtt élő férfiről van szó. Amit ugyebár nem kötött az orromra egészen addig, amíg rá nem kérdeztem, szemtől szembe. De ne rohanjunk így előre.

Szóval a hajón a Nyuszival is táncoltam. Utána pedig meghívott egy italra. Beszélgettünk, azonban én már kezdtem álmosodni, a Nyuszi pedig mondta, hogy kikísér és két puszit nyomott az arcomra.

A következő héten - három nappal később - reggel egy e-mail várt a Nyuszitól. Meghívna ebédre. Írtam neki, hogy oké, de határidős feladat van, tegyük át másnapra. A másnap sem volt jó, tőlem független okból szintén le kellett mondanom, a munka fontosabb és munkahelyre dolgozni jár az ember, nem szórakozni. Nem mellesleg a munkámról ítéljenek meg, rám a cégnél nem lehet egy rossz szót sem mondani, sőt csak jókat, nagy a belém vetett főnöki bizalom. :)

És mentek az e-mailek. Tőled, a mosolyodtól szép lesz a napom - írta a Nyuszi. Merthogy a próbák folytatódtak és még egy közös csapatépítő bowlingozás-pizzázás is bekerült a hét elejére. Naná, hogy a Nyuszival kerültem egy csapatba, pedig húztunk számokat és nem tudom, hogy Fortuna forgatta-e meg a sors kerekét, hogy erkölcsi példamutatásról tegyek számot vagy a Nyuszi intézte így, egy csapatba kerültünk.

Persze bowling közben is ment a beszélgetés Nyuszival is, a csipkelődés, közben még pizzáztunk, majd felajánlotta, hogy hazavisz, hiába bizonygattam neki, hogy két sarokra vagyok csak, ő mégis kedvesen-udvariasan mondta, így rábólintottam. A három perces kocsiút során említette meg, hogy elolvasta a tdk dolgozatom nagy részét. Utánam informálódott.

Már jártam így egyszer-kétszer és még mindig meglepődök, ha valaki rámguglizik vagy utánam kérdez. Nincs takargatnivalóm, sőt, büszke vagyok az eredményeimre. :) Csak azért mégis meglepődtem. Hazavitt, gyors kipattantam a kocsiból, ledobtam a cuccokat a Kuckóban és már rohantam is edzeni.

És másnap reggel újabb e-mail. Ugyanolyan kedves, udvarias, érdeklődő a Nyuszitól. Majd jött a csütörtök, A céges parti Pesten. A szünetek alkalmával valahogy mindig kerestük a másik társaságát vagy legalábbis mindig egymás közelében kötöttünk ki. Miután egyik munkatársnőmmel pedig átöltöztünk az ebédszünet végén a fellépő ruhánkba, elismerő pillantást és bókot kaptam, mondjuk nem csak a Nyuszitól, hanem a Bosstól kezdve idegeneken keresztül a pincérfiúkig. :)

A hazaút vissza Szegedre is elég viccesen sikerült. Ugyanis kisbusszal és kocsival is jöttünk. A kisbuszban elől, a sofőr mellett kevesebb hely van, hogy elférjen a társaság, két embernek kell odaülnie. És az pont én és a Nyuszi lettünk. Egész úton beszélgettünk, a sofőrrel is - aki szintén a munkatársam -, majd miután mindenkit hazavittünk, az igazgatóság épületénél rakott ki kettőnket a sofőr. A Nyuszi pedig megkérdezte, hogy elkísérhet-e a buszmegállóba. Igen.

Tovább folytatódott a beszélgetés, a búcsúzáskor megint megkérdezte, hogy adhat-e két puszit az arcomra. Igen. És jött a másnap. Reggel találkoztunk, akkor még úgy volt, hogy közös ebéd. Újabb e-mailek és közben hallottam ezt-azt a kolléganőimtől. Vagyis csak egy elejtett félmondatot, ami szöget ütött a fejembe. Emiatt azonban úgy gondoltam, hogy mindenképpen személyesen rá akarok kérdezni Nyuszitól, hogy mi is van valójában.

Így a törölt ebéd helyett felajánlottam egy munka utáni kávézást.

És én hülye, koffeines kávét kértem, utána a zöld tea sem tudott segíteni, csak a késő esti ligeti futás és takarítás a Kuckóban.

Szóval jött a kávézóba, kértem két kávét és beszélgettünk. Bevallotta, ami olyan egyértelmű volt: nem tudja, hogy mikor, de felkeltettem az érdeklődését - mondtam neki, hogy húzzon sorszámot - és vonzódik hozzám. És igen, van egy négyéves kisfia, aki a világot jelenti neki és zűrös a magánélete. Magyarázatot kértem. Nyuszi mondta, hogy együtt él a mai napig a kisfia édesanyjával. Paff.

Elmondása szerint próbálta helyrehozni, kilépni nem akar, belemenni egy új kapcsolatba sem, de már játszadozott a gondolattal és fantáziálgatott. Stop.

Kiosztottam, úgy rendesen, mindenfajta kiabálástól mentesen, normális hangnemben, inkább a lelkiismeretére próbálva hatni. Igen, haragudtam rá és csalódott is voltam. Mondtam neki, hogy én nem leszek harmadik, az a valaki, akire azt mondják, hogy ő tette tönkre a kapcsolatát gyermeke anyjával. Nem. A lépést, a döntést neki kell meghoznia. Nyuszinak.

Ezt írtam egy korábbi blogbejegyzésemben is, hogy az nem érdekel, ha valakinek több csaja van, hiszen én is randizgatok, de egy meglévő komoly kapcsolat mellett nem leszek a céda, a csábító, a dög. És tudjuk, hogy milyenek a munkahelyek, nekem nem hiányzik.

Szóval mondtam neki, hogy abszolút semmi, de semmi nem lesz köztünk, véget vetettem a dolognak, mielőtt még elkezdődhetett volna. A kabátomat még rámsegítette, de mondtam Nyuszinak, hogy ez volt az utolsó. Szimpla munkakapcsolat lehet közöttünk. Addig legalábbis, amíg nem lép ki a komoly kapcsolatából és válik függetlenné.

Nem értem az embereket, hogy miért van az, hogy benne vannak egy rossz, nem-működő kapcsolatban, ahelyett, hogy mernének lépni. Mert ha lépnek, ha kilépnek, akkor még mindig ott van, hogy hasonló rossz kapcsolatba keverednek, de ott van a jó lehetősége is. Én ezért költöztem el olyan hirtelen Jakabról. Nehéz volt, persze. Az ember döntést hoz és általában nem néz vissza.

Nyuszi mondta, hogy nyuszi. Hogy sokat rágódik, hezitál, döntésképtelen. A döntést mindenkinek magának kell meghoznia.

A pesti céges buli estéjén, miután a Kuckóba értem, volt egy ismeretlen jel a telefonomon. Rámentem a jelre: zaklatásszűrő. Volt két nemfogadott hívásom. És egy sms. A Nem-mindennapi fickótól:

'Szia hívtalak...csak nem értelek el Nem-mindennapi fickó vagyok!'

Deja vu - egy kézilabda meccs :)

Az élet tényleg egy tanítómester. Néha mehetnének kevésbé fájdalmasan is a dolgok, de azt hiszem túl makacs vagyok, így amikor időnként neki megyek a falnak, az valóban fáj. Hogy a csudába ne fájna! :)

Viszont örömmel jelentem, hogy igenis jó diák vagyok és tanulok. Úgyhogy már jó orrom van ahhoz, hogy kiszagoljam a turpisságot. :)

És ahelyett, hogy megsértődnék, hisztiznék, dühöngnék, jól szórakozok és inkább 'papírra' vetem a látottakat, hallottakat.

Egyik ismerősöm - a Pesti - fogalmazott úgy a minap, hogy már nálam is betelt a keret. Adott a szett. :) Jót derültem már ezen a megfogalmazáson is, igazán találó és igazán igaz.

Szóval a keret adott, a játékosok megvannak. A bíró az élet, majd idővel elválik, hogy melyik ismeretségből mi lesz: marad laza kapcsolat, eltűnik-elmúlik a viszony, barátsággá alakul vagy akár szerelemmé. A legnépesebb valószínűleg a szurkolótábor: a barátok és az olvasók. Szerintem mindenkinek van egy kedvenc figurája, akinek szurkol vagy legalábbis kíváncsi, hogy vele mi lesz.

Noha további ismeretségre mostanság nem akartam szert tenni, azért a keretben maradt levelezőpartner is, akivel más platformra - egy közösségi oldal chatrendszerébe - léptünk. És ki is derült a turpisság. :) Íme a társasjáték ismertetése:

Játékleírás: Adott 'A' és 'B' játékos. Két térfélen. Mindketten a kapuból, a gólvonaltól indulnak. És adott pontosan a pálya közepén, a középvonalon a meccslabda (ez én vagyok, juhééé :) ). 'A' játékos balról indul. Ő a kezdeti tinder applikáción túljutva és kicselezve a többi játékost, sikert sikerre halmozva el is jutott a szaggatott vonalig (ez a szabaddobási vonal). Azaz volt olyan ügyes, hogy a büntetődobó-vonaltól (7 méter a kaputól) tovább is szlalomozott, egészen 9 méterig (a szaggatott vonalig). Szabaddobás. Milyen találó elnevezés. :)

Térjünk át 'B' játékosra. 'B' játékos - úgy tűnik - az ellentétes térfélről indul. Ő is a kaputól, azonban csak a hetesig, a büntetővonalig jut el.

Hogy miért? Mert a Meccslabda észreveszi, hogy bár a két játékos ellenfél, mégsem ellenség: jó ismerősként, munkatársként üdvözölték egymást még az öltözőben.

És nem is vethetek semmit a szemükre és nem is vetettem. Jól szórakoztam és döntöttem. A Meccslabda ugyanis nem véletlen viseli ezt a nevet: képes eldönteni a meccset.

Itt viszont már az eszemre hallgattam. Ők jóbarátok, így egyiket sem választottam: lesétáltam a pályáról. :) Ha megismerkedek az egyik játékossal, tudni fogja a másik. És ami érdekes az egészben, hogy 'A' játékos úgy gondolta, hogy őt választanám, ha választanék. Pedig nem. Ugyains 'B' játékos korábban állt pályára, de akkor valamiért egy szia-sziánál nem jutottunk tovább, én pedig rövid úton leküldtem őt a pályáról a kispadra. :)

A történet vége tehát az lett, hogy elköszöntem mindkettőtől. És amíg 'B' játékos jófej volt és azt írta, hogy sajnálja, addig 'A' játékosnak hiába írtam többször, hogy minden jót és klassz csajokat és biztos megtalálja azt a valakit, aki kell neki, de nem én vagyok az. Nem én akarok lenni az. És elindult a lavina az ő részéről. Ez olyan, mint amikor a meccs során a bíró olyan döntést hoz, ami az egyik félnek nem tetszik és olyankor a B közép egy emberként zúg-morog-dudál és hörög fel és szídja a bírót és a döntést. Pedig a morgás-zúgolódás mit sem változtat a helyzeten, ilyenkor a legtisztább és legnemesebb, ha emelt fővel nyugtázod a döntést. Hiába. A bíró, az Élet dönt. Döntünk és nem nézünk vissza, nincs miért. Csak előre. :)

És ami az ismerős, a deja vu lehet ebben a szituban: még nyáron volt egy hasonló helyzet, amikor szintén két barát próbált osztozkodni rajtam, eldöntötték, hogy 'kié legyek', anélkül, hogy kérdeztek volna.

Ember vagyok én is. Nő vagyok. Szívvel-lélekkel. :)