Szex és NY Szegeden

Ez a blog csajoknak szól fiúkról, fiúknak szól saját magukról, a randizás velejáróiról szól mindkét nemnek, szól még az egyén szabadságáról, a választás lehetőségéről, az életünkről.

Rugalmas, mint a pöttyös labda - avagy a Pesti történet folytatódik

186.jelenet, vasárnap és csapó, tessék:

Szuperédes (Ő lennék Én): Jövő héten tali?

Pesti: A hét második fele jó lehet.

 

Ehhez képest másnap délután rám írt, hogy ráérek-e aznap, mert jönne. Gyere :)

A találkozást megelőzte egy hosszabb üzenetváltás, amiben valahogy megint szóba jött a szerelem kérdéskör is.

A Pestivel nemrég Tinderen megint 'összefutottunk': én jobbra húztam őt és meglepődöttségemre a Pesti is engem, így match lett. Ezt azzal magyarázta, hogy hisz kedvel engem vagy tetszem neki (valamelyik a kettő közül), én azért ezt a szép kis találkát bontottam és szétváltunk, de a beszélgetés másik kommunikációs csatornán folytatódott.

Megint szóba jött köztünk, hogy nagyon nem örülne, ha távoznék az életéből. És erre a minap este jöttem rá, mikor indultam az éjszakai fürdőzésre, hogy eddig úgy gondoltam, magam miatt, a saját magam védelme érdekében távozok az életéből.

Mert ha beleszeretek, akkor a további bonyodalmak elkerülése végett - a háborúkat is mindig a pénz vagy a nők vagy a hatalom okozta - és azért, hogy ne fájjon a szívem, inkább angolosan távoznék, hogy ismét összeszedjem magam és újrakezdjem. Hogy kiheverjem őt.

De tegnap este a fürdő felé rohanva - naná, hogy még péntek este is késésben vagyok - megvilágosodtam: tisztelem a Pestit annyira, hogy a véleményét - miszerint ki van égve - elfogadjam, így még ha szerelmes is lennék, nem mondanám.

Időnként látom is Őt, amikor mesél és beenged az életébe. Nagy kincs a bizalom. És van szíve is, még ha ezt erősen próbálja palástolni is, azt hiszem nekem már engedi, hogy lássam vagy megtaláltam a módját, hogy láthassam.

A búcsúk egyre édesebbek, ami azt is jelenti, hogy jó a másikkal lenni.

Azt mondta, ha szerelmet vallanék, elgondolkodna, fogalma sincs, hogy mit reagálna. Két esélyes a dolog.

Aki mer, az nyer.

Text him first - írj neki te először. Most mégsem írok. Találkozni úgy is fogunk.

Fortuna, forgasd hát a kereked! :)

Nyulak a Ligetben

Imádtam, hogy aznap minden belefért, amit szerettem volna. És valahogy olyan kerek volt a nap.

A többiek oktatásra mentek, az irodában csak én voltam, így a határidős feladatok mellett telefonos kisasszonyként is funkcionáltam. Pörgés volt így egész nap, az ebéd utáni kávét mégis nyugodtan, meghitten tudtam elszürcsölgetni. Épp mielőtt már indulni akartam volna, jött egy telefonhívás és egy újabb feladat: beszéljük meg hétfőn, addigra mindketten felkészülünk, előszedjük a feladathoz tartozó korábbi táblázatokat, instrukciókat. Megy ez, mint a karikacsapás! :)

Még mindig több a mozgásigényem, de a több hétig bennem lakozó és álmatlanságot okozó feszültség már tovaszállt, szépen lassan megoldódott minden. Azért séta a Kuckóba, szóljon az AC/DC, négy órakor már a liget felé vettem az irányt.

Tele volt a liget nyulakkal. :) Így sokkal jobb futni. :) A nagy versenyeken is ott vannak a 'nyulak': azok az emberkék, akik diktálják az iramot, majd egyszer csak finoman, angolosan félreállnak, hozzásegítve a többieket egy jobb eredmény eléréséhez.

Egy középsulis osztály volt kint a ligetben a tornatanárokkal, felmérőt futottak. Beálltam közéjük, elbújtam köztük, abszolút beolvadtam a környezetbe. Azért a hormontúltengéses nyúlánk kamaszodó fiúk egy különálló boy-t :) alkottak, egyik-másik észrevett, de mindenki koncentrált a saját futására.

A kör végén az egyik tanár mondta a keresztneveket és az időt, ki-hol tart. Úgyhogy mikor odaértem, mondtam, hogy 'Reni' és jött a mosoly a tornatanártól és mondta az időt. Gyerünk, hajrá! :)

A Nyuszival (ő a munkatárs) több hétig nem beszéltünk, nem is találkoztunk. Még decemberben elköszöntem tőle és mire ismét találkoztunk a folyosói nyomtatóknál, már három hét eltelt januárból is. Ő volt az, aki decemberben még verset is írt.

Szóval összefutottunk akkor és beszélgettünk kicsit, egyikünk sem haragudott a másikra, az általános csevej az ünnepekről és hogy azóta idén - az akkor 3 hét volt - mi történt.

Aztán találkoztunk még a folyosón, aztán még egyszer és elmondtam neki a BP-t is, hogy amikor megtalált egy telefonhívással a fejvadász cég, azt hittem, hogy ő hív. Vicces volt. :)

Azóta kávéztunk egyszer és még egyszer, hívott is telefonon valamelyik nap és néhány sms-t is váltottunk (nincs fent a közösségi oldalon...hihetetlen, de igaz, így maradt a phone és a text).

Az ilyeneken nem szoktam agyalni, hogy 'mi lett volna, ha'. Az ember dönt és nem néz vissza. Én döntök és nem nézek vissza. Jobb nem visszanézni. Amúgy is felmegyünk a csillagokig, akkor miért is nézzünk vissza? :)

Annak ellenére, hogy Nyuszi nyiff-nyaff volt - ezt napközben írta is, hogy felidegesítették, úgyhogy szerez egy céges kocsit és kimegy az épületből -, tudtam kezelni a hülyeségeit és mindig nevetésbe fordult a párbeszéd. Jó hangulatban telt az a két óra.

Munkahelyi nyúlra nem lövünk, de ha nem leszünk munkatársak, mi lesz? ....

Valentin-nap

Érezted valaha, hogy jó úton jársz? Azért jó, mert a Te utad. Megtanulod, amit kell azokon a helyeken, ahol és azoktól az emberektől, akiket eléd sodor valami.

Sors, Fortuna, Élet - sokféleképpen nevezhetjük.

Tökéletesen kerek lett a korábban néha kocka életem. Kisimultak vagy épp kisimítottam a dolgokat.

Egy jóideje már tudom, hogy valahogy, valamiért a fiúkkal, férfiakkal jobban szót értek. Nincs szurkapiszka, rosszindulató megjegyzés, napokig fúrás, csak egyenesség, ami néha talán bunkóságnak tűnhet, de mégis sokkal célravezetőbb.

Úgyhogy így Valentin-nap alkalmából Nektek, srácoknak, fiúknak, szerelmeknek, kalandoknak, ismerősöknek mondok köszönetet! :)

Az Első szerelemnek hálás vagyok azért, hogy abszolút megtanultam önálló és határozott lenni (ugyanis abban a kapcsolatban én voltam a nadrágos :) ).

A Bibliainak hálás vagyok azért, hogy rávilágított: ne akarjak mindenkinek megfelelni és álljak ki saját magamért, mert akire mindig, mindenhol számíthatok, az éppen én magam. :)

A Pestinek hálás vagyok azért, hogy megmutatta, mennyire szép nő vagyok és így, kapva egy kis önbizalomtuningot akaratlanul is tőle, egyre jobban magamra találtam, egyre magabiztosabbá váltam. :)

Unokatesómnak hálás vagyok azért, hogy igazi jóbaráttá váltunk, aki mindig - örömben és bánatban is - férfiúi szemmel segített komplettebben látni. :)

Unokaöcsémnek hálás vagyok, hogy ő az igen fiatal kora ellenére feltétlen szeret, őszintén és tisztán (legalábbis úgy gondolom, hogy a nagynénis sok-megengedem és játék vele nem befolyásolja :) ).

Témavezetőmnek hálás vagyok azért a vezetésért, amit kapok tőle: mert nem diktál, hanem vezet. A kettő pedig ég és föld. :)

Joe-nak, a katonának hálás vagyok azért, hogy ráébresztett: legyek igenis büszke magamra a sok tanulásért, az elért eredményeimért (ő amúgy pont a negatív megnyilvánulásaival érte ezt el, ugyanis lekicsinylően beszélt a tanulmányaimról).

Hálás vagyok egyik nagyon jó barátomnak még a gumigyárból, hogy megtanította, hogy mennyire tud valaki hiányozni az embernek és a ritka találkozások ellenére mégis lehet és kell is éreztetni a másikkal, hogy ha esel, én ott vagyok és elkaplak. :)

Nem-mindennapinak is hálás vagyok, mert ő tanulópénz volt, nem kell mindenáron valaki (ő is amúgy szintén a negatív példa volt, amiből úgy érzem, hogy én jól tudtam hasznosítani a tanultakat) és a bizalom egy nagy kincs.

Hálás vagyok egyik legközelebbi fiúbarátomnak, neki azért, hogy megtanította, ne ítéljek valakit az ő ismeretsége által; azért, mert az ismerősével nagyon nem jövök ki, attól még mi best friend lettünk és imádom őt, remélem ő is tudja! :)

Hálás vagyok apunak, igazi maximalistává váltam és életerős nővé, aki a jég hátán is megél egy doboz gyufával. :) És neki a szigorért is hálás vagyok, mert így tanultam meg mára igazán a szabadság értékét. :)

Rajtuk kívül vagy mellettük - ahogy tetszik :) - még nagyon sok férfinak lehetnék hálás: például az egyik szilveszteri srácnak, hogy ráébresztett, én soha nem fogom csorgatni a nyálam másért, attól azért sokkal több vagyok. :) Hálás vagyok a néhány fiúkának - nem tudom őket másként nevezni, akikkel csak egy-két üzit váltottam -, akik már a pár üziváltás során arról nyafogtak, hogy 60, 100 vagy épp 150 km a mai világban mekkora távolság. Nem, nem távolság és nem, nem kell nyafi. :)

Még tényleg sorolhatnám (a mostani főnököm is férfi és korábban is volt két férfi főnököm és mindannyiuknak valamiért szintén hálás lehetek, mind tanítottak valamit számomra), de a lényeg: srácok, fiúk, férfiak köszönet Nektek! :)

Ha a diák készen áll rá, alkalmas tanárt mindig talál. :) Idén kevesebb leckével is beérem, becsszó! :)

A mai dal, ami szóljon a Youtube-on: Love is in the air :) Jó romantikázást! :)

Centenáriumi varázslat :)

Hihetlen, felemelő, boldogsággal eltöltő, rácsodálkozó - a blog elérkezett a 100. bejegyzéshez. :)

Hálás vagyok a sok Olvasóért, a sok visszajelzésért, a bíztatásokért. :)

Az ember hajlamos egy-egy ünnepléskor számot vetni az élete addigi alakulásáról.

Munka miatt múlt héten két napot Budapesten töltöttem, így kihasználva a Pesten tartozkódást, a blog főszerkesztő asszonyával is leültünk. Elemezni, tanulságokat levonni, célokat kitűzni, véleményeket ütköztetni.

Az olvasói látogatottság nőttön nő. :) Úgy gondolom - remélem -, hogy ehhez köze van a személyiségemnek is: az életem egy nyitott könyv lett. A munkahelyem, a vívódásaim, a meglátásaim, a szerelmi életem (azért itt a pikáns részleteket megtartom magamnak, de úgy is fogalmazhatnék, hogy Rátok bízom, a fantáziátokra ;) ), a küzdelmeim, az örömeim. Ehhez kell egyfajta nyíltság, bátorság, bizalom.

És egy modernkori Bridget Jones. Na ez lennék én! :)

A megbeszélésen Főszerkesztő Asszonnyal előkerültek a blog témái is. Annyit elárulhatok, hogy a szerelmi szálak mindig nagyobb olvasottsági számot eredményezett, habár voltak nagyon klassz és népszerű más bejegyzések is. A férfi főszereplők - a jelöltek, ahogy nevezni szoktam őket - között nagy népszerűségnek örvend a Pesti (remélem olvasod ezt a bejegyzést és dagad a májad :) ), ám hasonlóan 'közkedvelt' - mint a szappanoperákban - a negatív karakter is, úgymint a Nem-mindennapi fickó (tudjátok, ő az éttermes). Ha ez a két szál tovább folytatódna, bonyolódna, Főnök Asszony szerint még több olvasót eredményezne. Ám ennél a pontnál határozottan kiálltam és megálljt parancsoltam, ugyanis ez a rész úgy fog alakulni, ahogy. Nem megtervezve, nem hagyom, hogy ebbe más beleszóljon. Azért az már nem egy blog lenne, hanem egy színdarab. Úgyhogy abban maradtunk, hogy ebben a formában folytatódik, ha lesz is 'tervezett' rész benne, az például a kipróbálás szintjén a rapid randik vagy más társkeresők. A szerelmi életem játékába azonban nem fogok belemenni, ez azért maradjon az én döntésem. :)

Imádom ezt az egészet és hihetetlen és boldogsággal tölt el, hogy írhatok, hogy írok, hogy van, aki olvassa, van, akit érdekel, van, aki hozzáfűz és sorolhatnám. Amíg tart, minden egyes percét kiélvezem a blogolásnak. :)

Szóval jöhet a pezsgőbontás, én Rátok koccintok! Köszönök mindent! :) A következő századiknál ismét ünneplünk! :)

Úgyhogy szóljon az eredeti Kool & The Gang-től a Celebration! :)

A választás

Hiába volt már sötét, mégis két és fél hete erre vártam: futás a ligetben. Este fél hétkor hazaérve cuccok ledob, ruhacsere és uzsgyi.

Whiiiii :) :) Egy hosszabb kihagyás (értsd: 17 nap!) után valósággal kiszabadultam a friss levegőre, csak futottam, futottam, elég jó tempóban, alig bírtam leállni vele. Lihegés és széles vigyor és a végére kicsit szúrt már az oldalam, de csak még megtoldottam egy körrel.

A héten alig aludtam. Valamennyi nap álmodtam. Kezdtem a Pestivel a sort: szikla, könnyek, aggódás. Tegnap kiderült, hogy lebetegedett. Álmoskönyv elő. Utána álmodtam a húgommal, a családommal, a szülői házzal, a régi házzal. Mindben menekülés, aggódás, félelem.

Úgyhogy bíztam napról napra abban, hogy az időjósok kivételesen nem lőnek mellé és valóban a pohár félig üresből félig tele lesz: beköszöntött a mínusz fok helyett a plussz. :)

A fáradtság ellenére gyalog megyek munkahelyre és vissza a Kuckóba és már két napja futok. :) Futok, végre :)

Noha a minap a húgom is megjegyezte, hogy boszorkány lettem a héten ezekkel az 'előrejelzésekkel', azért tisztában vagyok vele, hogy mi okozza ezt a felfokozott állapotot (aminek következtében már kívülről fújom a hajnali műsorokat, mikor melyik csatornán mit adnak :) ) : a választás.

Tavaly annyira, de annyira Pestre akartam menni dolgozni, hogy már tavasztól kezdve úgy alakítottam a dolgaimat, ahhoz terveztem, a szeptemberi pesti munkakezdéshez. Én az a tervezek-teszem a dolgom-megvalósítok típus vagyok. Mint a gép. Ezt mami halálakor a Pesti meg is jegyezte, hogy tudja, hogy azért nehéz, mert nem tudok mit kezdeni az esettel. És igazából két hetet adtam magamnak, hogy összeszedjem magam (és ebbe már az is beletartozott, hogy közben kicsit le is betegedtem, arra két napot szántam, hogy felgyógyuljak. Így mondtam a patikusnak is, hogy olyan gyógyszert adjon, mert két napot szánok arra, hogy beteg legyek. És így is volt).

Decemberben egy nap, délután öt körül (azért tudom, mert rohantam edzeni fél hatra) jött egy telefonhívás. Fejvadász cég. Azon a héten meg volt az első kör. A következő héten a második. Két hete a harmadik.

Egy héten belül szólnak. Akkor is, ha igen és akkor is, ha nem.

BP. Két betű. Lehet Budapest. Vagy a német BundesPolizei. :) Vagy akár a hidrogénkötésekkel összekapcsolt nukleotid-pár, röviden BázisPár. :) És lehet a British Petrol is.

Még nem szóltak és már tűkön ülök. És érdekes módon nagyon szeretném azt az állást, de már azon agyalok, hogy mit mondok a főnököknek, ha igent kapok a BP-től.

Hiszek abban, hogy az embernek a saját útját kell járnia és ha eltévelyedik vagy letér vagy arrafelé megy, ami neki nem lenne jó, jön az 'útbaigazítás', egy pofon az élettől és a helyes irányba terelődsz.

Tavaly úgy mondtam: irány Bp. Budapest. Most azt mondom: irány BP. British Petrol.

Azért már kíváncsi is vagyok, hogy vajon mi lesz ennek a folyamatnak a kimenetele. :)

A Pesti - vol.nem-tudom-mennyi

"Jaj nekem...oh Rómeó, miért vagy te Rómeó? Tagadd meg atyád s neved hajítsd el..." /Shakespeare/

Van úgy, hogy az embernek egy bátorító szóra, egy ölelésre, egy hallgatásra, egy kézfogásra, egy simogatásra van szüksége.

Ember vagyok. Vannak korlátaim. De a korlátok azért vannak, hogy feszegessük, megismerjük, dolgozzunk rajtuk.

Futok a ligetben. A hideg már nem érdekel. Az éppen aktuális hőmérséklet csak egy információ.

Épp aznapra volt megbeszélve a tali, de szóltam a Pestinek, hogy mi történt. Korábban felajánlottam a húgomnak, hogy ha szeretné, átmegyek hozzá, hogy ne legyen egyedül. Ő addigra már lenyugodott. Nekem viszont szükségem volt a nem-egyedüllétre.

Felajánlotta rögtön, hogy jön. Örültem, hogy jött. Sajnáltam, hogy ilyen helyzetben.

És épp azt nyújtotta már magával a jelenlétével is, amire akkor szükségem volt: biztonságot, társaságot, nyugalmat, védelmet. Kérdések nélkül. Mert nem beszéltünk. Én nem akartam és ő megérezte: nem faggatott.

Másnap próbált némi bölcsességet és együttérzést mondani, tanúsítani, jót mosolyogtam ezen és valóban: mama karóráját nézve nem tudtam felfogni, hogy van, ami már nem ketyeg tovább - a szíve.

És ehhez tartottam magam, amit a Pesti mondott: az élet rendje.

Így folytattam a munkát, mentem utolsó körös állásinterjúra, tettem a dolgom. Ehhez értek.

Gyászoltam. Gyászolok.

Még akkor felvetette a Pesti, hogy kb két hét múlva talizhatunk. Úgyhogy írtam neki, hogy ráér-e.

Amúgy is dolga volt Szegeden, így/és - ezt még nem tudom - meglátogatott engem is.

Kérdezett és válaszoltam őszintén. Volt november-decemberben is egy csomó randim és találkám, voltak folytatások és kommunikációs szintbeli feljebblépések, és még januárban is volt randi, de közel a Pestin kívül magamhoz nem nagyon engedtem mást.

Azért a Kuckóba jönni kiváltság, nem akárkit engedek be. És noha abszolút nem tudatosan, mégis így alakult és erre remekül rá is érzett a Pesti, hogy őt engedtem közelebb magamhoz.

És cuki és nagyon bírom őt és klassz a társaságában, de ugyebár tavaly megtanultam egy jó lecke árán az önzőséget is: így - hogy ne fájjon később - figyelek arra, hogy meddig engedem a Pestit, amint túlontúl közel, bevetem az egó adta védelmet: még egyszer nem hagyom, hogy fájjon, inkább továbblépek előtte.

Elutazott haverjával és küldte is a képet róluk: maci álarc mindkettőjükön. :) Fogadni mernék, hogy még a határt is így lépik át :) :)

Kíváncsi vagyok a folytatásra. :)

 

A recept

Élesztő...liszt...csipet só...víz, amennyit felvesz...olívaolaj.

A péntek este tökéletes hozzávalói. Pizzát sütök. :)

Alig vártam, hogy vége legyen 2016-nak. A következő év januárja nem kevesebb meglepetést és feladatot állított elém.

Soha nem vesztek. Vagy nyerek vagy tanulok.

Tavaly rengeteg mindent meg kellett tanulnom. Elengedés, megbocsátás, bátorság, önértékelés. Amik voltak ehhez: célok, kitartó belső motiváció, család, barátok, kihívás iránti vágy, szenvedély, játékosság.

Noha szabadsággal kezdtem az újévet, mégis bővelkedett már a január fordulatokban. Egyik mama viszontlátása kórházi körülmények között, majd a búcsú fájdalmasra sikeredett. Az élet megy tovább.

Mint a mesében, fejvadász cég rámtalálva egészen az utolsó körig vezetett engem: habár a körülmények nem egészen optimálisan alakultak, mégis szakmai teszt kitöltve, személyes interjú teljesítve.

Miközben az ember főállásban dolgozik és a munkahely is tartogat kihívásokat: új vállalatirányítási rendszer bevezetése. És ezt is pozitívumként értékelem, hiszen az ezzel kapcsolatos oktatások elvégzése mind-mind egy újabb sor az önéletrajzomban, új képességek felvétele.

Eközben a mumusok takarítása is folyik az ágy alól, időről időre zseblámpával körbenézek és választok egyet: nem szabad, hogy félelemben éljük le akár csak egy részét is az életünknek. Úgyhogy takarítok. :)

A nehéz időkben a család az, akire számíthatsz - és én hálás vagyok, hogy vannak ők. :)

Vannak olyan emberek, akik jönnek-mennek az életünkben, ám én abszolút tanulásként fogom fel Őket: megtanulni az önzőséget-önzetlenséget, csínján bánni vagy éppen merészen a szavakkal, kiállni magunkért minden helyzetben.

És hogy mi a recept? :)

  • Szegd meg a szabályokat,
  • bocsáss meg gyorsan,
  • szeress őszintén,
  • nevess szívből!

 

 

 

Jégvarázs

Habár az időjósok mind-mind más hőmérsékletet és időjárási viszonyokat szoktak jósolni, a napokban egyvalamiben mégis nagy volt az egyetértés: az elmúlt öt évben nem volt ilyen hideg Magyarországon.

És mi lehet jobb péntek esti program, mint a jégkori? :) Unokatesóm még délelőtt rám írt, lenne-e kedvem. Kedvem az lenne, naná, de eddig soha nem jégkoriztam és görkori is csak kétszer volt a lábamon: egyszer, gyerekkoromban még a retro két-két kerekes görkori, amibe úgy kellett cipővel együtt rálépni és rászorítani a lábadra, egyszer pedig már az új, egysorossal próbálkoztam. A retro korival még a nagyszülőknél Baján ismerkedtem meg, persze, hogy lejtős utcán, mert úgy gondoltam, hogy majd az lendületet ad és nekem aztán tényleg már csak talpon kell maradnom. Ennek a vége a drótkerítésbe való kapaszkodás lett és nadrágfék. :) Az egysorossal hugi segítségével ki is jutottam a teraszról egészen az utcáig, ahol szintén közelebbi ismeretségbe kerültem a talajjal. Vissza, a házba már zokniban mentem. :)

Szóval így vágtam neki a fogcsikorgató hidegben a jégkorizásnak, két remek tapasztalattal. Tavaly nyár óta másként állok a dolgokhoz, úgyhogy az új felfogás szerint, a laza 'próbáljuk ki, vágjunk bele, miért is ne?' szerint igent mondtam, így péntek este fél 9 tájékán unokatesómmal már a jégkorikat béreltük ki Szegeden.

Mivel jégdiszkó volt, ezért a zenepultnál a Dj már javában nyomta a jobbnál jobb zenéket. Azt hittem, fázni fogok, így egy hosszú ujjú felső fölé még egy garbót is felvettem és persze kesztyűt, de tévedtem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt bennem egy kis félsz, de bátorság, mi történhet, max.elesek és ennyi. Úgyhogy jégre léptem, azt hittem, kicsúszik a talaj a lábam alól. :)

Végig huhogtam és kacagtam a másfél óra korizást, nagyon, nagyon jól szórakoztam, csak úgy repült az idő. :) :) :) Azt persze nem engedtem unokatesómnak, hogy a kezemet elengedje, utána már egész belejöttem, egyszer-kétszer elrántva őt is, így volt, amikor ketten estünk, ami miatt némi bűntudatom is volt, hogy szegényt elrántottam, de hát ilyen ez a jégkori. Szóval csak a térdem fájt egy picit a vége felé az esésektől és a hasam, a sok nevetéstől. :) :) :)  Kétszer sikerült a Dj előtt elesnem és mindkétszer utána bemondta a mikrofonba, hogy akkor most a másik irányba kell menni, ezt ilyen piszkos cselszövésnek gondoltam, de nagyon jól szórakoztam, szórakoztunk. :)

Amikor mások pörgéseket és forgásokat csináltak a pályán, átértékelődtek bennem a jégkoris táncok: hogy képesek emberek koreográfiát elődni a pályán, zenére, ugrásokkal tarkítva, kecsesen és lábra érkezve? A tripla Axel egészen új megvilágítást nyert a számomra. :) Amikor pedig fékezés gyanánt erővel nekivágódtam a falnak, akkor rögtön a jéghoki ugrott be, hogy az egyik igen kemény sport, nem hiába van rajtuk védőfelszerelés. :)

A száraz hideg csak nem akart elmúlni, a jég ismét megmutatta varázsát. Egy kezdeményezés indult, ruhafogasra meleg kabátok kerültek azzal a felirattal, hogy akinek szüksége van, vigye. Szegedre is eljutott már másnap a kezdeményezés, egy kabátot és takarót vittem a fogashoz, nincs rosszabb, mint a hideg. Nem gondoltam volna, hogy ennyi ember, ennyi városban megmozdul azért, hogy a hidegben segítsen másoknak meleg ruhával. Tudjuk jól, hogy nincs kellő számú melegedő, így ezek a holmik tényleg segítséget jelentenek, jelenthetnek.

A Tisza befagyott, soha nem láttam még ilyen nyugodtnak a vizet. Jégvarázs. Elcsendesült a város. Talán a hideg, talán a jég. Talán a hóesés.

 

 

Z-ék, a hangyák - avagy Nem-mindennapi, a Pesti és Joe

Empirikusan is bizonyítottam, hogy az egyes években melyik fiúnevek voltak a legnépszerűbbek az anyukák körében. Így kapcsolódnak ők hárman: Nem-mindennapi, a Pesti és Joe.

Mindegyikükhöz tartozik egy érzés is, egy történet, egy Topjoy kupak. :)

Nem-mindennapi: a tipikus se veled, se nélküled 'kapcsolat'. Voltak kedves pillanatai ennek az egésznek, voltak igazi nagy olasz temperamentumú veszekedések is (a napra pontosan 3 hónapnyi időszak alatt, amiben voltak 2-3 hetes kihagyások, amikor még csak nem is találkoztunk), és a vége volt a nagy bumm, majd szerencsére elcsendesedett minden, nem is találkoztunk, hívogatott, nem vettem fel a telefont és ennyi. Kissé hatalommániás volt a szentem, az a parancsolgatós fajta (azt mondják, hogy ha valamivel nem vagyunk elégedettek, akkor kompenzálunk, ki így, ki úgy.. :) ). Tudni kell nemet mondani és nemet fogadni.

A Topjoy kupak aznapra az 'őrült szexi az aurád' volt, ennek tudtam be, hogy írt. Nem-mindennapinak nő kell. Se több, se kevesebb. És megkockáztatom, hogy azóta neki nem volt más nő az életében. Elég lassan udvarolt - már ha azt lehet annak nevezni - és kétségeim is felmerültek, hogy vajon melyik nemhez is vonzódik, ugyanis kerek egy hónapba telt, mire megcsókolt. Még a legelső fiúm is hamarabb csókolt meg. :)

Azt hittem, hogy Nem-mindennapi is mumus. Pedig nem az. :) A hely, ahol felszolgáló/étteremvezető klassz, a kaja mondjuk csak átlagos (és egyfajta, gyros változatok, pitában vagy tálban, köret, különböző húsok, a desszertet ráadásul úgy vásárolják ők is, nem készítik, szóval átlag) és kissé túlárazott. Persze szerettem odajárni, magát a helyet, van benne valami bájos, de ennyi és pont. Nyilván össze fogok Nem-mindennapival futni, direktbe nem megyek oda, miért mennék oda?

Pesti: pár napja váltottunk egy csomó üzenetet. Vannak nagyon kedves megnyilvánulásai és a legjobb az egészben, hogy benne épp azt látom fiúban, mint magamban lányban. :) Na ezt jól megmondtam, szóval céltudatos, teszi a dolgát ezerrel, barátok, szórakozás, figyelmes, lehet vele beszélgetni. Elmondása szerint kiégett a szerelem terén, vagyis én erre vonatkóan gondolom. Ilyen érzés bennem is felmerült, a randik/ismerkedések kapcsán. Olyankor hagyom az egészet a francba. Mert amúgy ez a része tényleg elég 'melós': megismersz valakit, mesélsz magadról, mentek erre-arra, de minek? Programozni barátokkal is lehet meg egyedül is. :) Egy dologgal kapcsolatban vele igen határozott véleményen vagyok: amint úgy érzem, többet szeretnék, angolosan távozok. Ezt tudja a Pesti is, írta, hogy nem szeretné, ha bárhogyan is távoznék. Mondjuk az is lehet, hogy a kapcsolatunk barátsággá módosul. Nem fogok neki nyifegni-nyafogni olyan lányosan, hogy akkor csináljuk ezt vagy azt, meg izé és a többiek, ígérte legutóbbi találkánkkor is, hogy majd valamikor csinál nekem vacsit. Veszélyes szó a valamikor, azt jelenti: sosem.

A Topjoy kupak a 'te sárkány-szelidítő' volt aznap, amikor legutóbb találkoztunk. Ezen jót nevettem. :) Én, mint sárkány-szelidítő? És ő a sárkány? :) Mert vadóc? :) A beszélgetésünket archiváltam, mert azért neki is, mint mindenki másnak van rossz szokása. A Pesti például nem minden üzenetre szokott válaszolni. Úgyhogy már én sem reagálom le minden üzenetét. Majd jelentkezik, mint újévkor. Vagy majd én jelentkezek, mint karácsonykor.

Joe: ő a 'legfrissebb', a katona. Topjoy kupak: kezdd újra. Naná, hogy pont egy olyan nap jött ki ez a bölcsesség, amikor randi van. Jófej, kedves, vicces, figyelmes, remek 'alapanyag'. Vele kapcsolatban viszont hiányérzetem támadt: valami még hiányzik belőle nekem. Persze nincs olyan, hogy tökéletes és nem is erről van szó, a kémiában vagyok azt hiszem bizonytalan, de lehet, hogy csak egy következő tali kellene és az eldöntené a dolgokat.

Szóval a hangyák már egy igazi boyt alkotnak. :) Mindenféle értelemben. Akik csak a királynőre várnak. ;) Mai Topjoy kupak: meddig tudsz várni?

G. I. Joe

Tulajdonságok: 28 éves és repked. Mint Harry Potter. :) Csak, hogy nem egy Jólseper2000-esen, hanem helikopterrel. Ugyanis katona. Éppen ott, Hódmezővásárhelyen, ahol a tavaly nyáron egy találkáig jutott Katona is.

Tulajdonságok2: magas, izmos (hiszen katona), barna haj, barna szem, kalandvágyó, vicces, jól nevelt, illedelmes. Egy hét levelezés, szilveszterkor éjfél után néhány perccel smsben boldog új évet kívánt. Vártam a találkozást.

Találka: Joe javasolta az időpontot, én a helyszínt: Kárász utca, karácsonyfa. Már ott várt engem. Nem késett, nem épp odaért, hanem várt - kezében a telefonjával. Igazán kis helyes volt így, nem vette rögtön észre, hogy odaértem a fához, így egy pár másodpercig még elnéztem őt.

Bájosan integettem. Odajött hozzám és rögtön le is hajolt, hogy adjon két puszit az arcomra. Hogy engem mindenki puszilgatni akar! Arclemosás, reggel és este :D Na jó, szóval csak nem vagyok hozzászokva, hogy bemutatkozások alkalmával a kézfogás helyett vagy mellett 'sziapuszit' is kapjak. Pedig elvileg randi, szerintem tali.

Sétáltunk, csacsogtam, figyelt rám, nevettünk, jópofa volt. Merre menjünk? Óriáspalacsintázó. Zárva. Nyitás másnap. Merre menjünk?

A karácsonyos héten unokatesómmal és a haverjával elmentünk forralt borozni egy nagyon klassz helyre, a Campusra. Úgyhogy mondtam Joe-nak, hogy tudok egy klassz helyet, nemrég nyílt, a közelben van, menjünk oda.

A séta közben ment még a viccelődés, a beszélgetés. Mint ahogy én már áltsuliban közgazdász akartam lenni, Joe ugyanígy tudta, hogy katona. Katonai fősuli és irány a hadsereg. És mivel - elmondása szerint - nincs se kutyája, se macskája, ünnepekkor a határon teljesített szolgálatot, önként. Azért, hogy akinek van családja, haza tudjon utazni.

A Campusban meglepődött, amikor az első forralt boros kört én álltam. Nem gondolom, hogy mindent egy fiúnak kellene fizetnie a randi/tali során. Nem csak Joe-val kapcsolatban, hanem általánosan. Mert pl.ugyanez a helyzet (lenne) a Pestivel is: már többször eszembe jutott, ha vacsira ideérne Szegedre, szeretném elvinni őt én vacsizni.

Azért persze hagytam Joe-nak, hogy férfiúi volta kiteljesedhessen és a következő forralt bort ő hozta oda, a következő állomáson, a Corsoban kihúzta a széket nekem, figyelt arra, hogy a jobb oldalán menjek mindig, és a többi, szóval igazán figyelmes volt.

A Campusban pedig megkérdezte, hogy mellém ülhet-e az asztal belső részére. :) Jót nevettem ezen. Meg utána azon is, hogy szóba kerültek a skatulyák. Bennem volt némi előítélet a korábbi 'katonás' dolgok miatt: a tavaly nyári egy talis Katona levakarhatatlan volt és hálát adok az égnek, hogy aznap jött egy jókora nyári zuhé, így nagy esernyővel mentem a talira Vásárhelyre hozzá, amit szigorúan mindig a kezem ügyében tartottam. És volt egy másik katona is, vele csak néhány üzenetváltásig jutottam, találka nélkül, ugyanis kiderült, hogy párja/élettársa/felesége van. Magyarázkodás nélkül választottam nála a tinderen a szétválás opciót.

Joe más volt. Nagyon más. És attól, hogy ilyen jó fej, figyelmes, közvetlen volt, egyszer csak éreztem, hogy zavarba jöttem. Olyan lányos zavar. És ez szerintem jó, mert azt jelenti, hogy nem közömbös számomra és férfiként tekintek rá (mint mondjuk a Pestire is, de róla lesz egy másik bejegyzés ).

Utána a Corsoba mentünk, választottam: rumos teát. A farkasordító hidegben igazán jól esett a tea is, a rum is, a fűtött helyiség is.

Joe-nak menni kellett, a kaszárnya nincs 0-24 nyitva.

Következtetések:az elköszönést az este folyamán még néhány sms követte. Klassz kis este volt. Lesz-e újabb találkozás? Amire lehet, hogy már randiként fogok tekinteni és nem egy szimpla találkozásként? Ki tudja? :)

Tanulságok: dobjuk el a skatulyákat! Egy nem túl jó élmény ne befolyásolja a jelenünket! :) Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár. Minden katona a hazát szolgálja, de nem minden katona neveletlen, hülye és rámenős. Vannak még G.I.Joe-k, akik megmentik a napot! :)

És eszembe juttatta azt is, hogy miért lettem sok évvel ezelőtt barnából szőke: küzdeni a skatulyákkal. :) Akkor a nagy világmegváltó korszakaim közül épp az előítéletesség elleni harcot tűztem ki célul. Időről időre kivívom a megbecsülést, az elismerést és látom az arcokon, amikor mesélek magamról, hogy meglepődnek. :) A skatulyák csak a gyufák tárolására kellenek, másra ne használjuk! :)