Szex és NY Szegeden

Ez a blog csajoknak szól fiúkról, fiúknak szól saját magukról, a randizás velejáróiról szól mindkét nemnek, szól még az egyén szabadságáról, a választás lehetőségéről, az életünkről.

Erről a mezőről csak hatos dobással mehetsz tovább

Rengeteg kérdésem van, az a Duna-Tisza rekesztős, végeláthatatlan. Ami amúgy jó, mert azt jelenti, hogy gondolkodok, hogy még érzek, még remélek.

Mindenki szíve joga, hogy olvas-e 'tanácsadókat'. Azért tettem idézőjelféleségbe (nem tudom, hogy mi a neve az egy vonalka elől-hátulnak :) ), mert tanácsot szerintem bárki tud adni. Bárki. Se Szabó Péter, se Müller Péter, se Brian Tracy, senki ilyesfélét nem olvasok. Már.

Ők mind a saját életútjukra vonatkozó saját tapasztalatot prédikálják: igen, hangoztatják, hogy az az egy út van. És pont.

Én ebben nem hiszek. Én nem ebben hiszek (milyen csodálatos is a magyar nyelv, ugyanazok a szavak egy mondatban és mégis mást jelentenek - ez csak lábjegyzet, egy kósza gondolat, miközben írok).

Mivel saját élet, saját tapasztalatok, tutifix, hogy más lesz a 'megoldás' is.

Most annyira akarok valamit, hogy el kell engednem, hogy aztán megkapjam. :) Kész agybaj! :)

Szeretnék párkapcsolatot, ám senki nem elég jó nekem. Igaz, azért kifogok sültbolondokat is, a katonákat, a számonkérőket, az attól-függ-mit-akarsz-Pest-Szeged-távolság-osokat, és sorolhatnám.

Fontosabb az életem, vagy legalábbis képtelen vagyok kompromisszumra (meghátrálásra?), így egy hét, mire lesz egy randi vagy egy telefonbeszélgetés.

Lehet, hogy a Pesti is ezt érzi, ezt a nemtudokelköteleződni, és ezt nevezi kiégésnek? Képtelen lennék bízni is?

Hármat lépek hátra. Nem egész vissza a rajtvonalhoz, de bizony most erről mezőről csak hatos dobással léphetek tovább: kell a szerencse is, ám az így jutó időt kis megnyugvásra, mélázásra, saját magam rendezésére kell fordítanom. Tudom. Érzem.

Ki tudja mennyire volt jó ötlet tavaly a kutyaharapást szőrével taktika, azaz a Bibliaival való szakítás utáni aktív randizás, ismerkedés. Félreértés ne essék, abszolút nem bánom, ám most talán ennek az utóhatása az, amit érzek: nem tudok bízni, szeretnék elköteleződni, de még sem megy és kifogásokat gyártok.

Berendezkedtem. A párkapcsolatlanságra.

Ki kell alakítanom most egy másik napi-heti rutint, más dolgokat felfedezni, új dolgokba belevágni, régieket másik köntösbe bújtatni.

Szerintem ha ezzel megvagyok, máris másként fogok látni a dolgokat.

Needtobreathe: Keep your eyes open

Dinnye és Mr. Nyafi és Mr. Számonkérő

Fontos, hogy legyen önkritikánk. Hülye vagyok :D De tényleg, jó, hogy rájöttem. :) Itt az önkritika. :)

Őszintén: kicsit elvette a kedvem ez a sok nyifegés-nyafogás, meg kiéhezett szexuális dolog a pasik részéről. Újabb emberke jött azzal (ez már lejárt lemez, igazán kitalálhatnának végre valamit), hogy 'uh, Szegeden vagy? Kár, hogy ilyen messze'. És a legjobb ebben, hogy utána még Ő írogat nekem, hogy csak kiszaladt a száján és miért nem válaszolok már neki.

Mert szerintem Szeged-Pest nem távolság. Amíg a két ember úgy nem dönt, hogy összeköltözik, az a másfél óra autópályán vagy telekocsival nem hiszem, hogy gondot kellene, hogy jelentsen. Persze, utána már jöhet a megbeszélés-agyalás, ki költözik kihez, esetleg egy harmadik, mindkét fél számára új város keresése, de addig ez biztos, hogy semmilyen problémát nem jelent. :) Nekem legalábbis nem. :) Ő volt Mr. Nyafogi.

Aztán ott van Mr. Számonkérő, az a valaki, aki néhány tinder üzenet után már a tel.számodat kéri, te megadod neki, hogy átmenjetek viberre és miután nem nézed öt percenként a telódat (hiszen dolgozol, ha meg nem, hát van egy életed is), megsértődik, határozottan és egyértelműen azon, hogy te igent mondasz egy baráti-mtársi progira, ami után nem rohansz eszet vesztve haza (Lakás), hanem jól érzed magad és kimaradsz és ő ezen alaposan berág, hogy mi az hogy...és utána hogy büntessen (szerinte ez a büntetés), nem válaszol. Se a számonkérést, se a 'büntetést' nem értettem, de ilyenből köszi, nem kérek. :)

Időnként biztosan nagyon idegesítő lehetek az emberek számára (jómúltkor a Pestivel is beszéltük, hogy időnként kiakasztom őt is :) ), azért mégis úgy gondolom, hogy az eszem a helyén, a szívem a helyén, jó értékrendet kaptam a szüleimtől, vannak célok-álmok-vágyak. :) Ilyen emberi dolgok. :)

Tegnap hugival-huginál vacsiztam és hazafelé úton azt hittem, hogy a kis csengő a kulcscsomómról, elveszett, elhagytam. Ez az a kis csengő, ami a tavalyi a Pestitől kapott Mikuláscsomagomban lévő Mikuláson volt rajta. Mint a MasterCard reklámban: forintban kifejezett értéke nincs, ám megfizethetetlen. :) Azzal nyugtattam magam, hogy na ez csak egy csengő és így is elég sok 'vackot' gyűjtök (nővérem gyerekeinek rajzai, csokis papír, gomb és kavics..), szóval eggyel kevesebb. A Lakásba érve azonban halk csilingelést hallottam: ott lapult a táskámban és jóleső érzés kerített hatalmába, hogy még sem hagytam el. :)

Mindezek után pedig rájöttem arra is, hogy oké, szeretnék párkapcsolatot, azt eddig is tudtam, hogy nem mindenáron csak azért, hogy legyen, várok, nézgelődök, nyitott szemmel járok és igen, hiszek abban, hogy betoppan. :) Lehet, egy ismerős személyében.

Az újratinderezés azért vicces dolgokat is tartogatott számomra: sorra kerültek elő ismerősök, akikkel randiztam vagy csak az üzenetet váltottam. És nem, ők nem Like-ot kaptak, hiszen anno is volt vmi, ami miatt megszakadt az ismeretség.

És még egy vicces dolog: tegnap munkahelyen finoman le lettem parasztozva. :) Hogy miért? Hárman a konyhában a görögdinnye evésről beszélgettek, mire az egyikőjük megjegyezte, hogy van, aki kenyérrel eszi. Én pedig mondtam, hogy van, amikor én is. Gyerekkoromban anyuval imádtam, hogy piacra mentünk reggel, amíg a többiek aludtak, nyáron friss, édes, lédús görögdinnyét vittünk haza és friss, ropogós héjú kenyeret. Anno anyu apja (a nagyapám) volt az, aki szerette a görögdinnyét kenyérrel. Nem mindig így ettük, de szerettem így is enni. Erre a dezodort kevésbé használó fiú megjegyezte, hogy ő inkább nem is mond véleményt, hogy ez parasztos-e vagy sem. Én rögtön rávágtam, hogy akkor paraszt vagyok és igen, tudok csirkét is levágni, szétszedni, nem esek kétségbe disznóvágáskor sem. Nem gondolom, hogy emiatt, hogy kisvárosban születtem és éltem 20 évig, vagy hogy épp szoktam enni dinnyét friss kenyérrel, paraszt lennék.

Jó kis férfi vélemény, ilyen miatt leparasztozni egy nőt. El lehet gondolkodni, hogy ki mennyire paraszt. :)

Bármi áron férfi nekem nem kell. :)

Beyoncé: Single ladies :)

Tinderen, Tinder On - és mégis hol a jó pikulában vannak a normális férfiak?

Mielőtt áprilisban feldobtam volna a pöttyös labdát a Pestinek, már töröltem a regisztrációmat is a tinderről és magát az applikációt is.

Hogy könnyebben tudjam őt elfelejteni, gondoltam vissza az alapokhoz, Back to Basics, és újra regisztráltam a tinderen.

Fotó feltöltés, alapbeállások, mint távolság és kor és indulhat is a képek jobbra-balra húzigálása.

Match-eltem egy pirosfone-os emberkével. Aki néhány üzenetváltás után be akart jelölni facebookon, mire felháborodottan adta a tudtamra, hogy őszerinte álszent vagyok, mert tinderen fent vagyok, ám facebookon akárki nem jelölhet ismerősnek.

Hű, padlót fogtam. Azért még küldött saját szerzeményt: gitározott és énekelt. Szörnyű volt. Ezt finoman közöltem is vele, mire azzal jött, hogy az exei mind szerették. Remek.

Következő finomság (és most szó szerint idézek, mert még nem töröltem a drágát a telefonról, de ami késik, nem múlik): 'Szia! Eloszoris azzal kezdeném h gyönyörű nő vagy :) nem is értem mit keresel itt.. Viszont őszinte lesze..egye lőre kalandot keresek.vag yishát, inkább tartós szexka pcsolatot..az a baj h másra nincs időm a suli meg a munka mellett egyelőre... Persze nem a járjunk össze dolgot keresem..meg is szeretnélek ismerni :) mit szólnál hozzá?'

És tényleg szó szerint idéztem. Imádom az ilyen helyesírástól mentes hozzászólásokat. :) Amúgy az emberke bemutatkozó szövege is érdekes: 'Nem orvos vagyok, hanem egy ápoló egy magánkórház intenzív osztályán. A kissrác nem az én gyerekem, unokaöcsém, persze a kislány se. Ő a keresztlányom. 180 centi vagyok, 42-43-as a lábam..gomba volt a jelem az oviban..utáltam. A célom az, hogy találjak valakit akivel letörölhetjük együtt a tindert.'

Azt már korábban sem értettem, hogy a pasik (azért csak róluk tudok véleményt mondani, mert a női képeket nem látom) miért tesznek fel olyan képet, ami magyarázatra szolgál. Alapból így indítani, magyarázkodással. Gondoljon mindenki azt, amit akar. Vagy ha ennyire érdekli őt a másik nem véleménye, akkor tessék egyértelmű fotót feltenni. Nem kell öt, elég kettő, jóminőségű, nem gyerekkori vagy középsulis, hanem aránylag friss fotó. És kész.

Rám írt egy mérnök is, miszerint szívesen tantrázna velem. :) Gondoljon mindenki azt, amit akar. Én kihagyom a tantrázást vele. :)

Kérdem én: hol vannak azok a férfiak, akik nem akarnak rögtön ágyba vinni vagy még ha azt is akarják, azért nem ilyen nyíltan, durván közlik mindezt? Hol van a romantika, az udvarlás? Hol van a kíváncsiság, hogy megismerjük a másikat? Hol van a várakozás, a vágyakozás?

Kevés olyan alkalom volt eddig az életemben, szinte talán egy sem, amikor nem tudtam volna, hogy mitévő legyek, de most nem tudom. Nem tudom, hogy mit csináljak.

Carly Rae Jepsem: Call me maybe

A Pesti és a pöttyös labda

Lányos lány voltam, vagyok és szerintem leszek is, ameddig csak élek. Kislánykoromban a szőke/barna hercegről álmodoztam, hittem az egy életre párválasztásban.

Aztán szépen sorban jöttek az élmények és abszolút nem bánom egy percét sem, hogy ekképpen alakultak a dolgaim, de néha azért már sok a csalódásból. Mondjuk mostanság.

Szóval feldobtam a pöttyös labdát a Pestinek még áprilisban, 19-re lapot húztam. Köszönte, de nem kér a labdázásból. A bank nyert.

Azzal érvelt, hogy kiégett és ha nem most találkozunk, hanem máskor, akkor már az első randi után rámhajtott volna, hogy járjunk. Ha. Akkor még azzal próbáltam menteni a helyzetet, hogy mondtam neki: kész kalamajka az életem, a munkahelyváltás, a betanulás, az ingázás, a péntek estétől vasárnap hajnalig szinte semmire sem elég, szóval a randizást inkább értsük úgy, hogy időnként vacsizunk, mozizunk, nem csak a szexuális részéről fogjuk meg a dolgokat.

És ez az opció úgy tűnt, mindkettőnk számára elfogadható.

A Pesten töltött 10 hetem alatt majd' minden héten találkoztunk és tényleg volt film nála, összebújás nálam az apartmanban, egy vacsi itt, egy vacsi ott, egy mozi a plázában, nem is kérhettem volna többet.

Ráadásul mikor visszakerültem május 19.-ével Szegedre, már a következő héten jött hozzám a Lakásba. Versenyen volt, a manapság egyre népszerűbb spártai megmérettetések egyikén, ráadásul Barcelonában és ajándékot is vett két nőnek: édesanyjának és nekem.

Nagyon jól esett, repdestem az örömtől, finoman még utaltam is rá neki, hogy benne vagyok a top2-ben, ennél több nem is kell.

Aki pedig ismer, az jól tudja, hogy egy apró, ám személyes ajándékkal engem le lehet venni a lábamról. Mindkettőről.

Ha azonban mindkét lábadról levesznek, kicsúszik a talaj a lábad alól és puffansz.

A Pesti épp múlt hét szombaton fogadkozott, hogy csak ilyen apróságokat hozott, pedig mind egytől egyig telibe talált: sosem a nagy ajándékokat értékeltem, a telefont és a karkötőt is például vissza is adtam a Bibliainak tavaly. Mert nem ezek számítanak.

Ami fontos, hogy valaki tudja, hogy reggelente a piros pöttyös vagy a macskás bögrémből iszom a kávémat, sok tejjel, sok pötyivel (menthetetlen édesszájúság gyötör :) ) és egy csöpp mézzel az immunrendszeremért.

Ami fontos, hogy valaki észrevegye: mennyire boldoggá tud tenni egy saját kézzel elkészített vacsival, még akkor is, ha a romhalmaz felszámolása rám marad és még akkor is, ha nem egy kulináris Bocus d'Or élvezetű, de saját készítésű és ez számít csak.

Ami fontos, hogy valaki tudja, hogy a sós perecnek nem tudok ellenállni valamiért és sokáig azt hittem, hogy a só rajta sajt. :)

Ami fontos, hogy valaki ismerjen annyira, hogy tudja, az Oscar a kedvenc filmem Sylvester Stallonéval és már kívülről fújom, mint a kedvenc könyvemet (Gárdonyi Egri csillagokja), ám mégis ugyanúgy tudok nevetni a jeleneteken, a 'Bocs főnök'-ön. :)

Szóval cuki volt múlt szombaton, már az is jólesett, hogy hétvégén találkoztunk, eddig egyetlenegy kivétellel, a hétvégéjéből sosem szánt rám időt, így nem vertem nagy dobra, de ennek külön örültem.

És jött és kaptam puszikat és rendeltünk kaját és pihiztünk és filmeztünk. Szuper volt. :) Imádtam róla gondoskodni. :) Készültem neki zéró kólával, mert tudom, hogy az a kedvence, a Pesti pedig isteni fini bonbonos dobozzal készült a szülinapomra, mert a menthetetlen édesszájúságomat már tudja.

És szuperédesnek hív és gyönyörűszépnek tart és nem értem, most már nem, hogy miért hajtogatja még mindig azt, hogy ki van égve. És félre ne értsetek kedves Olvasók, nem bírálni akarom a Pestit és nem is kényszerítem bele semmibe, szimplán csak továbbállok.

Mint a Hold. Telihold idején beragyogja az égboltot - ilyenkor a természet is és az arra hajlamos emberek is érzékenyebbek, nyugtalanabbak, ám mégis áhítattal adóznak a Hold szépségének és erejének. Három napig van telihold és éjszakai világosság. Utána éjjelről éjjelre keskenyedik, míg végül 14 nap elteltével a fogyó Hold új Holddá válik. Eltűnik. Észrevétlenül.

Így fogok én is 'elfogyni', eltűnni. A terhére nem akarok lenni, a nyafogásból, hisztikből már kinőttem, a döntését elfogadom.

Egy vacsit még ígért - amikor ő főz - és ha tudná, hogy mennyire de mennyire értékeltem volna és örültem volna neki, ha véghezviszi. :)

Egyszer-egyszer azért nem bírtam ki - pedig annyira, de annyira igyekeztem és próbáltam fejben lerendezni a dolgokat - és rákérdeztem, hogy volt-e mostanában más nővel - a Pesti tudta, mert rá is érzett és kérdezett, hogy nálam elfogytak a randijelöltek - és mikor azt mondta, hogy nem, mert nincs ideje csajozni sem, titkon mindig azt reméltem, hogy talán miattam, talán nekem is közöm van ahhoz, hogy más alkalmi partnerrel nem volt együtt, csak velem. :)

És jót derültem azon is, mikor egyik hajnalban az egyik fesztiválról küldött felvételeket. Olyan magaménak éreztem azt az üzenetet, hogy akkor ott hajnalban éppen én jutottam eszébe. :)

A héten biztos nem talizunk, jövő héten megy ki Skóciába, hisz egy derék spártai a skót hegyek közt is felméri, mennyire erős és kitartó. :) Majd meglátjuk, hogy küld-e képet magáról, a versenyről. Ráerőltetni bármit is, nem fogok. Fogyó Hold.

Christina Aguilera: Aint't no other man c. dala szóljon ma este :)

 

Back to Basics

Tavaly volt 10 éves Christina Aguilera Back to Basics című albuma. Imádtam. :) Lehet, hogy ma már ultra ciki, de akkor odáig és vissza voltam érte (is), kívülről mentek a dalok, én is felül szőke, alul barna hajat szerettem volna, mint neki és hű. :) Ezt a korszakomat leszámítva volt még egy nagy kedvenc: Elvis Presley. Kizárólag a jól belőtt (és dús) haja és a lakkos-fényes cipője miatt. :) Ha nem hiszed, guglizz rá és nézd meg: mindig csodaszép volt a cipője. A cipőmánia talán ekkor vette kezdetét nálam. :)

Szóval most visszatérek az alapokhoz, back to basics.

Hihetetlen, hogy mennyire hiányzott és mégis valamiért nem írtam a blogot. Több minden közrejátszott. Van, amikor az ember szeretne nagyon valamit, ám mégsem kapja meg, történik meg vele. A felnőttlét szükséges velejárója.

Csupa-csupa (chupa-chups :) ) klassz és szuper inspiráló dolog történt velem az elmúlt szűk három hónapban, az utolsó bejegyzés óta.

Tudom, mindannyian kíváncsiak vagytok arra, hogy a vajon a Pesti elkapta-e a pöttyös labdát. Egy következő bejegyzésben a labda sorsa is kiderül, ám vétek lenne három hónapnyi történést egyetlen bejegyzésben felvázolni: vagy a blog mibenléte (rövid, könnyed hangvétel, emészthető hossz) vagy pedig a történés látná kárát. Szóval türelem, hamarosan kiderül. :)

Letelt a pesti 10 hétig tartó kiküldetésem, így épp a májusi borfesztivál végére már vissza is térhettem a Napfény városába, SunCitybe. :)

Azért a május első hétvégéjét - az Anyák Napja mellett - megfűszereztem egy költözéssel: május elsején egyetlen lakás megnézésére volt időm, mielőtt visszamentem volna Budapestre és azon a héten szombaton már költöztem is. Ezt nevezhetjük sorsnak, mázlinak, elrendeltetésnek, szerencsének. A lényeg, hogy Fortuna tovább forgatta a kerekét és a Kuckótól elbúcsúzvabirtokba vettem a Lakást.

Igen, így, csupa nagybetűvel, neki így szoktam köszönni hosszabb távollét után, hogy 'Szia Lakás'. :)

Mindig is hittem a megérzéseimben, előbb-utóbb az ember megtanul bízni saját magában, az intuícióiban és rájön, hogy a sok agyalás helyett inkább zsigerből cselekedjen. Valaki szerint ez lehet, hogy meggondolatlanság vagy felelőtlenség, de egy életünk van: miért agyalással és aggódással töltse ezt az ember, amikor a magyar jog is kimondja: cselekvőképes. Én az vagyok. :)

Sokat adott a pesti ottlakás: rájöttem, hogy abszolút nincs okom félni amiatt, hogy mi van, ha eltévedek, mert nem fogok :) Sokat tanultam természetesen a munka terén is, ismeretségekre, kapcsolatokra tettem szert. És megtanultam igazán értékelni az Otthont. Most ebben a 30+ fokban épp az otthon melegét :D

Két hete letelt megint a próbaidőm (tavaly ősszel ugyanígy visszafelé számoltam, mint nemrég), elindult a 'go live'-nak nevezett munkakorszakunk. Ezt olyasmihez tudnám hasonlítani, mint amikor a kismadarat az anyja kilöki a biztonságot nyújtó fészkéből. Nem tutujgatja, nem babusgatja tovább, csak közli vele, tényként: repülj!

Így hát szárnyra kaptam :) Időnként még úgy nézek ki, mint egy ázott veréb - főleg, ha hirtelen lecsap a vihar, mint az elmúlt napokban -, ám behúzódok valahová, kiötlöm a megoldást és szárnyalok tovább. :)

A back to basics így többmindent jelent. Vissza a bloghoz, a nyilvános íráshoz. Vissza Szegedre - éljen SunCity. Vissza néhány alapdologhoz, ami nem probléma, inkább olyasvalami, amire az ember felnőttként már rá tud jönni, hogy ne veszekedjen, hagyja, lépjen tovább. És vissza a randizáshoz is.

Úgyhogy búcsúzásképp szóljon az 1:44 hosszúságú Intro erről a klassz kis Christina cd-ről, hátha felcsigázza a kíváncsiságotokat. :)

Pöttyös labda a Pestinek

Mindenkinek volt gyerekkorában pöttyös labdája. Az enyém piros volt, fehér pöttyökkel. Kicsit nagyobb volt a kelleténél vagy kisebb volt a kezem, de aztán felnőttem a labdához.Nagyon jókat játszottunk együtt. :)

Tegnap feldobtam a labdát a Pestinek. Két esélyes a labda sorsa: vagy elkapja vagy nem.

Ha elkapja, akkor a kapcsolatunk egy szinttel feljebb lép. Ha nem, kértem, hogy engedjen el.

Aki mer, az nyer. 19-re lapot húztam.

 

Hiányoltam a héten a Pestit, vártam, hogy találkozzunk. Megígérte keddre, szerdán fent is maradtam. Látni akartam, megölelni. Csütörtök éjjel találkoztunk.

Tavaly augusztusban találkoztunk, augusztus 8.-án, még erre is emlékszem. :) A kezdeti könnyedség, lazaság kezdett érdeklődést maga után vonni. Általában a Pesti jött hozzám, vártam. Nagyon sok kedves emlék jut róla eszembe.

Tavaly Mikulás volt az, amikor úgy éreztem először, hogy ebből több is lehetne. Tudtam, hogy nem akar komoly kapcsolatot, soha nem is nyafogtam emiatt, teljesen megértettem őt és tiszteletben tartottam a döntését. Most is ugyanúgy tiszteletben fogom tartani a döntését.

A Mikulásra kapott édesség-halomban volt egy kis mikuláscsoki is, rajta egy csengő. Az a csengő a kulcscsomómon van. :) Karácsony előtt én mentem fel hozzá Pestre.

A január már úgy indult, hogy kérdeztem: mi lesz, ha belédszeretek? Egy másik alkalommal ő kérdezte tőlem: már megtörtént?

Nehéz az érzésekről beszélni, benne van a csalódás lehetősége.

Rákérdezett februárban arra is, hogy ő úgy érzi, nincs más nekem rajta kívül. Jól érezte. Osztogattam a kosarakat. Annyira viszont tiszteltem őt, hogy nem nyafogtam, nem dühöngtem, csak élveztem a társaságát, szerettem vele lenni.

Már máskor is mondtam neki, hogy klassz lenne picit többet együtt lenni.

Március elején kiakadtam: megkérdeztem tőle, hogy mennyi az annyi. Erre ő azt felelte, hogy nem számolta össze, de kb 5-10. Azért esett rosszul, mert én akkor már éreztem, hogy jó lenne több. Versenyezni más lányokkal viszont nem fogok. Ha a Pesti nem lát engem, nem látja az értékeimet, a személyiségemet, akkkor....és elköszöntem. Megsirattam este, mint egy tini a szerelmi csalódást. A Pesti nem hagyta ennyiben, nem akarta, hogy ennyi legyen. Remélem még mindig így érzi/gondolja és nem enged el.

Úgy tűnhet, hogy drasztikus a kérdésem. De ha ő nem akarna többet, akkor szenvedjem végig titokban, hogy én úgy érzem, hogy... Egyik nagyon jó barátom pár hete is megkérdezte/mondta, hogy azt látja, szerelmes vagyok.

Szóval finger cross, Fortuna forgasd még a kereked! 19-re lapot húzni bátorság, van, amiért megéri kockáztatni. :) Alakuljon bárhogy is, megpróbáltam.

Na de ki az a Fifi? Avagy létezik-e a férfi-női barátság

Két hete már Budapest utcáin koptatom a futócipőm (vennem kell másikat, már nem sokáig bírja szegény) reggelente, ugyanis a hatórási (korán?) kelésről még mindig nem álltam át a Pató Pál uras ej ráérünk arra még nyújtózkodós, lustizós, ágyban kávézós ébredésre.

Rátaláltam az utamra, magamra, a napjaimra, a szokásos Duracell-nyuszis pörgésből még mindig nem engedtem: munka, futás, disszertáció írás, cikk olvasás, két csapatépítő, tali kétszer a Pestivel, tali kétszer Mr.Ballonkabáttal, Jópofával Malátázás, péntek esti éjszakai fürdő orosz szaunaszeánsszal egybekötve és a nagy kérdés: vajon létezik-e fiú-lány barátság?

Sok fiú barátom-ismerősöm van, néhány lány barátnő. A lányok olyan kis furkálódok, a méregkeverők. Nem direktbe mondják ki általában a véleményüket, hanem szurkálódnak, megjegyzéseket tesznek, főznek téged és észre sem veszed, csak a végén, amikor már megfőttél. A saját levedben. :)

Fürdős M (akivel járok éjszakai fürdőbe és remélem még számtalan szauna szeánszra és péntek esti lazulásra megyünk még, mert igazán élvezem a beszélgetéseinket) ezt a 'tyúk vagy a tojás volt-e előbb' fontosságú kérdést meg is válaszolta találóan: igen, létezik fiú-lány barátság, úgy hívják, hogy szex.

És gondolkodóba estem.

Szerintem ez azért nem százszázalékosan helytálló. És nem is mindenkinél. Számos olyan fiú barátom van, akivel nem volt, nincsen és nem is lesz köztünk több mint barátság. A barátság a kapcsolatunk maximuma és hálás vagyok ezekért az ismeretségekért, kapcsolatokért. Nagyon jó társaim az életben. Azt hiszem, az az igazi jóban-rosszban barátságok ezek. A legjobbak. :)

Noha időnként úgy tűnhet, hogy igazi feminista, harcos amazon vagyok, mégis cssodálattal hódolok a férfiúi logikának. Egy modern Karinthy Frigyes (férfi és nő mit akarhat? Nem ugyanazt. ). :)

A Pestivel két este alatt megnéztük a megígért Ponyvaregényt, remélem lesz még több filmes esténk. Könyvmoly lévén azonnal kiszúrtam az asztalon lévő klasszikus irodalmat, amiből elegánsan kivette a könyvjelzőt és egy környezetbarát táska alá csúsztatta. Ugyanis a könyvet egy lány barátjától kapta, Fifitől. :) Nem tudom, azt hitte talán, hogy féltékeny leszek vagy csak óvni akart, de nem volt semmi, kire, mire, miért lennék az? :) Ezzel az erővel a Pesti is lehetne, annál is inkább, mert a munkahelyéről már mást is megismertem.

Jópofával eltöltöttem egy klassz szombat estét. Rengeteget nevettünk, jót ettünk-söröztünk és ahogy szoktuk, megváltottuk a világ problémáit. :) Most jutottunk csak oda, hogy telefonszámot cseréltünk, pedig már számtalanszor együtt vacsiztunk és nagyon cuki volt, mert annak ellenére, hogy bogarat ültetett a fülembe - mi van, ha nyitott erkélyajtónál alszok és nem a Pókember, hanem valaki más felmászik hozzám a harmadikra - kifejezetten és határozottan többször is mondta, hogy ha bármi gond van, hívjam nyugodtan.

És persze ott van Mr.Ballonkabát is. :) Külön bejegyzést érdemelne, röviden-tömören annyit róla, hogy mesterképzésen csoporttársak voltunk, együtt indultunk versenyen és szerintem utána kezdett megváltozni a kapcsolatunk az 'épp csak köszönünk a másiknak'-ból a  barátság irányába. Míg Jópofa Szegeden lakik tőlem max.tíz percre, addig Mr.Ballonkabát Pesten, hasonlóan közel.

Ez csupán két példa, de mindkettő alátámasztja (és ez nem univerzális bizonyíték, csupán a saját kis életemre vonatkozik), hogy igenis létezhet fiú-lány barátság. :)

Szóljon hát a The Rembrands-tól az I'll be there for you (igen, a Jóbarátok főcímdala). :)

A Pesti - Tökfej és Nyuszimuszi

Tulajdonságok: jóképű, beképzelt, 30-as. Aki figyelmes és valahányszor úgy gondolom, már ismerem a Pestit valamennyire, mindig csinál egy meglepő és mulatságos dolgot.

A randi/találka: kedden olyan voltam, mint egy gránát: minden idegszálam megfeszülve, húzd ki a pöcköt és robban. Robbantam. Pearl Harbor. Bummm!

Nem értettem, hogy miért volt olyan meglepő, hogy Pesten voltam hétfőtől kezdve, mintha elfelejtette volna vagy csak félreértette és ehhez hozzáadódtak azon picinyke dolgok, a bolhák, amikből sikerült a gránáttal elefántot csinálnom. :) Így épp kedd este robbant a bomba, a Pestinél.

Már másnap a magyar zászlónk mellett a nemzeti napon a fehér zászlót is lengettem, nem olyan nyers stílusban akartam írni azt, amit: igya le magát, építse a teamet és keressen egy random csajt.

A héten volt egy másik félreértésem is Ballonkabáttal (köv.bejegyzés lesz), szóval lehet, hogy én voltam zizi és igen, bocsánatot kértem mindkét fiútól.

De vissza a Pestihez: szerdán a nemzeti ünnepünkön végül meglátta a fehér zászlót és írta, hogy ha még belefér, este 10-11 körül találkozhatunk. Oké.

És aznap este is és másnap reggel is meglepődtem rajta, pozitív értelemben.

Vette a fáradtságot és időt szánt arra, hogy mire este találkozunk, megszerezte egyik barátjától a Ponyvaregényt. :)

Jött értem az apartmanom elé, aznap este én építettem teamet. :) Szóval kissé becsiccsentve, olyan Olivia Newton-John stílusban, mint a Grease-ben: fekete naci, szép dekoltázs, fekete bőrkabát. :)

Csók csókot követett és kiderült, hogy majdnem a közelben dolgozik, mint ahol én lakok. És igen, az este folyamán elkezdtük nézni a Ponyvaregényt, amit megígért és lám, van, aki betartja az ígéretét. Ott a kanapén a Pestivel lenyugodtam. Hatástalanította a bombát. :)

Másnap reggel konyhatündér módjára tett-vett, rutinosan mozogva a konyhában, reggelit és kávét készítve nekem. Imádtam azt a reggelt! Annak ellenére, hogy éppen-éppen értünk be dolgozni, a lazaságot még tanulom tovább. :)

Következtetések: lábjegyzet: 2008.január 29.-én lettem szőke. Matek vizsga előtt, egyik legjobb barátnőm készítette el a frizurámat, miközben tanultam a tételeket. Részben azért akartam szőke lenni, hogy megmutassam a világnak, hogy ne skatulyázzanak be másokat, ne általánosítsanak. Ugye? Szőke nős viccek. :D

És lám, mivel volt már korábban tapasztalatom a felelőtlen ígérgetésekkel, amivel már tele a padlásom (és nem csak a párkapcsolatokban kerültek fel a padlásra, hanem például volt barátnőtől is elég sok), úgy gondoltam valamiért, előítéletesen, hogy mind a filmnézés, mind pedig az, hogy a Pesti megígérte, hogy valamikor csinál nekem vacsit, hasonló alaptalan ígéret csupán. És láss csodát: nem. :) Volt film és főzött is, kíváncsian várom a vacsit, amihez sütit is kértem. :)

Tanulságok: és ha már Ponyvaregény, akkor itt egy ideillő idézet a Casablancából:

"Louis, I think this is the beginning of a beautiful friendship."

Rick mondja Renault kapitánynak zárómondatként. Ez a mondat Emir Kusturica Macska-jaj című filmjében is elhangzik, utalva a Casablancára.

 

Unoka újra a SZINen blogbejegyzéshez írói hozzászólás, pontosítás

Kedves Olvasók!

Amikor azt írtam az Unoka újra a SZIN-en bejegyzésben, hogy strandon voltunk, azon én a szegedi Napfényfürdő Aquapolist értettem, amely természetesen egész évben nyitva áll.

Anna fürdőben nem voltam, nem vagyok és nem fogok menni. Pont. :)

Aki kicsit járatos itt Szegeden, az tudja, hogy az újszegedi liget túloldalán van, a híd mellett, remek szolgáltatásokkal, mint az éjszakai fürdő is.

Örülök, hogy úton-útfélen, Dunán innen és Tiszántúl kapok olvasói visszajelzéseket, ez szuper jó, a kritikát mindig jól fogadtam, legyen az pozitív vagy még pozitívabb (a negatív kritika igenis építő tud lenni, ha úgy fogadja az ember), szóval köszönöm Nektek! :)

Csókkirály, avagy belógni egy buliba: pipa

Kedves Lakótársak, kedves szomszédaink! Tisztelettel értesítjük Önöket, hogy művelődési házunkban 2017. március 3.-án, pénteken 18.00 órai kezdettel zenés-táncos programra kerül sor, mely várhatóan március 4.-én, szombat hajnalban ér véget. Az esetleges áthallások miatt előre is elnézésüket kérjük. Bálint Sándor művelődési ház munkatársai

Ez az, vége a pénteknek, munka után süti barátnő-munkatárssal, egy-két s.o.s. dolog elintézve és irány a Kuckó.

Film, forró kádfürdő, pohár bor és kiadós alvás volt a terv a péntek esti progira.

Aha. Esetleges áthallások...vicces. Szólt a tv, zúgott a mosógép, a Lepinek is (a laptopom :) ) van egy alaphangja és tisztán értettem, amikor a DJ 'Magasba a kezeket' felkiáltással buzdította a népet.

Este negyed kilenckor a Coco Jumbo (úriesten, mekkora buliszám három pohár pálinka után és milyen régi) dallamai kezdődtek és gondoltam egyet. Az erkélyem épp a művház udvarára néz ki, szoktak itt lenni lagzik és más hasonló zenés mulatságok is. A parkolóban autók és ott egy oldalsó bejárat. Ugyanis akik dohányzásra adják a fejüket, az oldalsó ajtón szoktak kijönni a művházból, kerítés választja el őket az utcai résztől. Szóval az oldalsó bejáraton szabad a közlekedés.

Húsz perc: ennyi kellett ahhoz, hogy gyors előkapjak egy egyberészes ruhát, válasszak hozzá cipőt, feltűzzem a hajam, kis smink és irány le.

Kabátot nem vittem, az feltűnő lett volna. Lementem az udvarra, kis táska vállamon, kezemben egy doboz (alibi) cigi és könnyedén, lazán bementem oldalt, mint aki épp befejezte a cigiszünetet.

Reménykedtem abban, hogy a jegyszedők a főbejáratnál állnak - és így is volt -, sokan voltak. Még ha rajta is kaptak volna, mit csinálnak? Max.szépen kitessékelnek vagy ki kellett volna fizetnem a jegyet, de szépen beolvadtam a környezetbe. :)

Azért azt kiszúrtam, hogy az asztalokon névre szóló kártyák, ültetési rend volt, így nyílegyenesen a bárpulthoz mentem és kértem egy italt. Bent voltam! :) :)

Beindult az adrenalin termelés, úgyhogy az első 4 cent Baileys igen könnyen, örömmámorban lecsúszott. :) A következő körre már vendég voltam a Csókkirálynak köszönhetően. Ő amúgy az este folyamán láttam, hogy elég népszerű volt a csajok körében, az igazi vadász, úgyhogy az italmeghívást elfogadtam, és elég sokat is táncoltunk, dumáltunk, de utána szépen eltűntem a tömegben, láttam, hogy a szemével keres, de hajnal fél háromkor már inkább a Kuckó felé vettem az irányt.

Oltári buli volt! :D

És másnaposan ébredtem ma reggel fél hétkor...a csudába, hogy már ilyen korán világos van és fent a Nap!

Ennyit a nyugis, laza péntek estéről. Mondjuk elég laza volt! :)

Szerencsére a listát a teendőkről még tegnap, józanul megírtam, így is elég kihívást jelentett a reggeli kávé elkészítése és az öltözés. Reggel 8 előtt már úton voltam, a friss levegő űdítően hatott.

Két pont között beiktattam egy pékséget, sós kiflit vettem, egy darabot. Azt hittem kidobom a taccsot. De szerencsére a megannyi feladat, a kaja, a levegő és utána egy kis McDonalds teljesen rendbe tett. Mondjuk aludni tudnék.

Csókkirály tulajdonságok: magas, szőkésbarna haj, kisportolt, az a beképzelt fajta, de táncolni az estére, húzni az agyát abszolút megfelelt. Azért nem így terveztem, de amikor láttam, hogy itt is megcsókol egy csajt meg ott is, akkor nem akartam beállni a sorba. Viszont remek táncos! :)

A randi: a bárpultnál kezdődött, milyen romantikus! :D A bárpultnál egy csapat srác ott volt, mert valahogy a csajok nem szoktak bárpulthoz menni, a fiúkat küldik vagy vállalják önként magukra, hogy hoznak a hölgynek is egy italt, úgyhogy olyan vagánynak hatott, hogy egyedüli nőként ott dumálgattam, iszogattam a fiúkkal.

Persze, hogy szóba jött, hogy kivel jöttem a buliba. De időközben ezt is kitaláltam. Mindenkinek van egy Kata, Mari vagy Zsuzsi ismerőse, ami elég hihető, nem józan állapotban pedig még inkább. :) És honnan ismeritek egymást? Az egyetemről. :)

Következtetések: a buliban ismerkedésnek még mindig nem vagyok a híve. Nem azt mondom, hogy lehetetlen, de nem alkoholos bódultságban óhajtanám megismerni a leendő páromat.

Amúgy vicces az egészben, hogy fél három tájékán ugyebár eltűntem, feljöttem a Kuckóba. Az egyik tánc alatt elkérte a számom, amit gyors elhadartam a Csókkirálynak, nem tudom, hogy megjegyezte-e.

Tanulságok: nekiálltam főzni paradicsomlevest, abból eszek egy tányérkával és alvás.

One Republic: Sleep :)