Szex és NY Szegeden

Ez a blog csajoknak szól fiúkról, fiúknak szól saját magukról, a randizás velejáróiról szól mindkét nemnek, szól még az egyén szabadságáról, a választás lehetőségéről, az életünkről.

A kém, aki a tűzzel játszott

Február óta barna hajú lettem és vágattam is belőle. Múlt szombaton megint fodrásznál voltam: újabb festés és kis vágás. Imádom. :)

Ma érdekes tapasztalatban volt részem. A belvárosban sétálva feltűnt egy 'csontváz' a múltból. Egy másodpercre lefagytam, majd rögtönöztem: a kirakat felé sétáltam és oda is fordultam, elszámoltam háromig, majd elindultam egy parkoló autó egyik oldalán, miközben a 'csontváz' a másikon haladt. Kikerültem őt. Láthatatlan lettem, a szó legjobb értelmében.

Láttam a Kettős ügynök mind az öt évadát...ráadásul többször is. Kérem a keresztet, elismerem. :)

A munkahelyen sorra kapom a bókokat, elismerő pillantásokat: Te mindig csinos vagy, Téged nem látni slamposan, még a farmer-blúz kombóhoz is egy csinos magassarkút választok a lapos sportcipő helyett.

El tudnék tűnni minden további nélkül. Egy hátizsák elég lenne, megoldanám. Hogy meddig jutnék? Az ilyen helyzetek megoldásán múlna, mint ez a mai.

Sok ember elgondolkodna a viselkedésén. Nekem meddig kellene még akarnom megfelelni az elvárásoknak? Már nem akarok. Ha ez nem elég jó, aki és ami vagyok, akkor nem hiszem, hogy bennem van a hiba vagy nem hiszem, hogy valaha is megtudnék azoknak felelni.

Próbálom elengedni mások hülyeségét és a nyugalom megteremtésére és magamra fókuszálni. Hogy nekem mi a jó.

Veszek egy autót. Hogy kimozduljak. Túl sok minden van, amit látni akarok, amit meg akarok élni. Vezetni akarok. Több embernek nem fog tetszeni, de ez az én életem, egy életem van nekem is és én tudom, hogy mit szeretnék.

A munkahely is érdekes mostanában. Két embernek is fáj a foga a pozíciómra, a feladataimra. Úgy gondoltam előtte, hogy jó lenne egy ember a csapatban, aki tud helyettesíteni vagy vesz le feladatot a vállamról (nem mellesleg az ő idejébe bőven beleférne, mert elég egyenlőtlenül vannak a feladatok a csapatban elosztva). Ám mivel egyik ember hónapok óta veri a mellkasát, hogy ő mekkora ász, hogy át fogja (szerinte) venni az egyik feladatomat, a másik pedig konkrétan cserben hagyott és minden más fontosabb volt számomra. Én viszont csak tettem a dolgom és túlórák mellett, ám mégis befejeztem minden feladatomat, bezsebelve a dícséreteket. Nekem velük, a két haszonlesővel kellene jót tennem? Kizárt.

Az utóbbi időben megválogatom azt is, hogy kinek mit mondok, mennyit mondok magamról. Komoly dolog a bizalom. És aki megégetett, nem hagyom, hogy megint megtegye.

Nincs, ami idekössön Szegedhez. És egy cseppnyi félelem vagy rossz érzés sincs bennem a változás lehetősége miatt. Mire várjak? Kire várjak? Azért, mert valakinek/valakiknek nem tetszik? Mert mások másként képzelik el az én életem? Meddig kellene hagynom még, hogy emberek beleszóljanak az én egyetlen életembe? Mikor kezdek már végre élni?

 

A hétfő bűn, avagy a 7 főbűn

Szerintem az angolok tudnak valamit. A hét náluk ugyebár nem a hétfővel, hanem a vasárnappal indul. Ezt egy életre megjegyeztem, amikor általános iskolában angol dolgozat során le kellett írni sorba hét napjait. És én hétfővel kezdtem vasárnap helyett, így a 7 pontos dolgozatból sikeresen elértem 0-t, azaz nullát. :)

Dante Isteni színjátéka visszatérő vendég nálam. Nem a Paradicsomi és nem is a Purgatóriumi rész. Hanem a Pokolbéli bugyrok.

Ha azon gondolkozik az ember, hogy ő most jóember-e vagy rossz, akkor rossz ember, mert ha jó lenne, nem gondolkozna ezen? Vagy épp a kérdés erkölcsi és felelősségbéli vonala az, mely megmutatja a jószándékot?

Van-e megbocsátás, haragtartás, elengedés? A naivitás és a hiszékenység a jóakarat egyfajta mintázata? Ha valaki (meg)bánt, akkor a bibliai szemet szemért elvet követni bűn? És ha valaki megdob kővel, ám te kenyérrel dobsz csak vissza, gyengeségre vagy jóságra utal?

Ateista lettem.

Nem hiszek Zeuszban.

Ő Isten volt egy letűnt világban, így az ő tagadása ateizmust jelent?

Van 7 fő bűnöm, így ezek gyakorlásával a Pokolbéli bugyrokat túrázom majd végig?

1. Naivitás: a világra történő rácsodálkozásom még mindig tart. Remélem még sokáig. Lehet ez is naivitás, nem tudom. :) Az emberi jóság-jóakarat iránti naivitásom vagy épp az összefogás mivolta számomra fix és adott, mint egy diszciplína.

2. Bocsánatkérés: abszolút képes vagyok belátni, ha hibáztam és nézeteltérés esetén is figyelemmel, nem szóbavágással meghallgatom a másik fél érveit, ellenérveit, véleményét vagy csak a vita hevében meggondolatlanul elmondott 'csacskaságokat'. Ha megbántok valakit (és nyilván rá kell, hogy jöjjek, hisz én is ember vagyok), bocsánatot kérek. Nekem ez nem derogál, nem érzem ettől kisebbnek magam. Idesorolom a 'ne haragudj' és 'nagyon sajnálom' kifejezéseket is. És úgy gondolom, pontosabban remélem, hogy ha ezt megteszem, akkor a másik fél nem őrzi magában a 'haragszom rád'-ot és a 'nem felejtem el' dolgokat. Nem marad tüske.

3. Nyitottság/nyíltság: nem bárkivel, de nagyon sok mindenkivel és épp ezért szinte akárkivel képes vagyok megtalálni a hangot legalább a csacsogás szintjén. Ahhoz, hogy ennek mélysége is legyen a későbbiekben, már én egyedül nem vagyok elég, hanem kell a másik fél befogadókészsége és folytatás iránti igénye. Talán épp ez vezetett oda, hogy a barátaim 'származása' igen változatos: egyetemi gyakornoki helyről, volt munkahelyekről, egykori tanítványtól kezdve az interjún utánad voltamig, vagy a statisztikai érdeklődés vonzataként (örülök, hogy megint talizunk és beszélünk és fagyizunk :) úgyhogy nagyon kösziiii ) és konferencián történő ismeretségen túlmenőleg a Tinder-randikig. Néha fájt, igen, volt, hogy agyaltam és nem aludtam, ám bízok benne, hogy ez a fajta nyitottság odáig fog vezetni, hogy nem csak nekik fogok hiányozni, hanem a portásnak vagy takarítónőnek éppúgy, mint egy jóbarátnak.

4. Segítőkészség: a 'mennyi az idő Aranyoskám' és a segítsek a buszról leszállni elég sűrűn előforduló dolgok. :) Telefon és karóra mellett mi okom lenne nem megmondani a pontos időt? De ugyanígy a másikról történő pozitív nyilatkozás és elismerése az ő segítségének sem esik gondot nekem. Munkahelyen sokan szídják az indiai accenture-jeinket: nem képesek riportot befrissíteni vagy összevlookupozni adatokat, de egy rosszul beállított hozzáférés, rendszerhiba vagy tudáshiány mindmind okozhatják ezeket. Egy két szinttel tőlem feljebb lévő emberke is tőlem szokott segítséget kérni a csapatból: mert segítek és ezt ő tudja.

5. Hallgatóság: van a hümmögő figyelés és van az a fajta, amikor érdemi kérdéssel is 'felelsz' a hallgatóságodra. Azaz ez az a fajta figyelés, amikor a másik fél elbeszélése alapján Te az Ő pontjait kötöd össze és abszolút Őrá figyelsz: a beszédétől kezdve a mimikáján át az érzéseit fürkészve. Szeretek figyelni, az embereket is megfigyelni, érdekes részletek derülnek ki egy-egy csevegés alkalmával. Tudok hallgatni.

6. Hit: ez a legfőbb bűnöm jelenleg. Nem hiszek magamban. Rossznak látom magamat. Pontosan a korábbi bűnök miatt: mert bocsánatot kértem és nem nyertem megbocsátást; mert segítséget kértem és nem kaptam; mert hallgattam és engem nem hallgattak meg. Mindezekből pedig azt vontam le, hogyha ezek nem nagy dolgok és mégsem kapom meg, akkor annyira rossz lehetek, hogy Dante tizennegyedik bugyráig meg sem állhatok. Örök kárhozat.

7. Szavahihetőség: ez is egy fontos bűn nálam. Adott szó. Egyik munkatársnőm valahányszor felveszem az egyik fekete szoknyámat, eddig mindig elmondta, hogy neki mennyire tetszik. És ma fogadalmat tettem neki: odaadom ezt a szoknyát, amennyiben terhes leszek. Rögtön mentem is oda hozzá, kezet fogtunk és mondtam, hogy állom a szavam. Az övé lesz a szoknya, amennyiben a feltétel érvényesül. Emlékszem az ígéretekre - amikre így egy tetőtéri lakásnál nem lehet mondani, hogy tele a padlás :) - és remélem, mert naív vagyok, hogy egyszer beváltásra fognak kerülni. Én magam nem teszek meggondolatlan ígéretet és vica versa, ha megígérek valamit, azt betartom.

+1: utálom a hétfőt. :) Tényleg és komolyan. Indulhatna vasárnappal a hét nálunk is. 30 év ide vagy oda, ezt nem tudtam kinőni. Ez van. Legyen ez a legfőbb bűnöm. :)

 

Adieau és B.Ú.É.K.!

Köszönet Mindenkinek a lelkes olvasásért, sok-sok bíztatásért :) Remélem Ti legalább annyira élveztétek a sztorikat, mint én :) Azért voltak vicces történések :)

Minden jót kívánok és Boldog Új Évet! :)

Már csak két nap - új év, addig várakozó állás

Lehetetlen küldetésre szántam el magam tegnap...300 db-os Mignonos kirakó :) Otthon raktunk már ki többször is ezer darabosat, meg építettem 3D-s kirakó világítótornyot is, de a csupa kék és sárga szín, egy illetve kétszemű figurákkal feladja a leckét. :) Kicsi a bors, de erős. :)

Lehet, hogy hülye vagyok, hogy még mindig várok. Majd vasárnap, szilveszterkor kiderül. Az ember ember, a maga dolgaival, képes olyat mondani, amit megbán utólag, nem úgy gondol valójában. Nyilván ehhez kellene a két ember, hogy megbeszéljék és a dolgokat normálisan. De ehhez két ember. Szóval vasárnapig még optimista vagyok és várok. Szilveszter éjjel.

Levágattam a hajam :) Rövid, világos barna. A szösziségnek vége, legalábbis egy időre. Ha tehetném, parókában járnék nap mint nap, egyik nap hosszú szőke, másik nap rövid fekete, harmadik nap kis bubifrizkós barna; és szerencsémre - mert igenis van előnye a gyengénlátásnak - váltogathatnám azt is, hogy egyik nap szemüveg, másik nap kontaktlencse.

Az ünnepek előtti utolsó héten - mikor megint sikerült lebetegednem, több mint egy hétig betegeskedtem - azzal szórakoztattam a munkatársaimat, hogy megbeszéltük, ki milyen Marvel figura lenne. :)

Én elsőként lestoppoltam magamnak két főhőst is: nem tudtam dönteni Hihetetlen Hulk és a Fekete Özvegy között. :) Hulk a tudós, a hős, akitől félnek, ám nagy tettekre képes, idővel megtanulta uralni az érzelmeit, így befolyásolva, hogy mikor változzon át. Irigylem őt. Imádom, hogy ember vagyok és tengernyi érzelmet tudok/tudunk megélni, ám mindezt kordában tartani, kész emberfeletti képesség.

És ott van a Fekete Özvegy is. A kémfilmek az egyik kedvenceim. :) Legyen szó akár a Beépített szépségről, de akár a Kémek hídjáról. :) A Fekete Özvegyben az is nagyon értékelendő, hogy ő volt valaki és hittek benne, hogy képes dolgokra, képes megváltozni és ennek a támogatottságnak hála a Marvel filmek idealizált hősnőjének megtestesítőjeként lépett egyre feljebb és feljebb a hősök ranglétráján.

Kevin megint betörőket riogat, összeül este a konklávé és persze Abigél is megmentette Ginát. A mai termés. És hogy mit fog éjszaka Pókember csinálni? Hát szövögeti a hálóját. :)

Szép estét! :)

 

Samuel Beckett: Godotra várva - nyílt levél

Nem tudok rajtad eligazodni, de úgy éreztem, hogy ennyit még megpróbálok.

Tegnap dühösen-mérgesen írtál, én is dühös és mérges voltam, amikor az üzenetedre válaszoltam.

Ha tudnál a sorok között olvasni vagy éppenséggel a sorokat, akkor észrevehetnéd: számtalanszor bizonygattam, hogy mennyire számít a Te véleményed. Az, hogy Te mit gondolsz rólam.

Godotra várva: 2016.08.08. - mint egy jól kifundált Csehov regény számmisztikailag kiválasztott dátuma. Nagyon vártalak, tetszettél - ma is ugyanúgy, a legutóbbi találkozásunkkor is ugyanúgy és ezt kellett, hogy észrevedd, mikor a mellkasodon csüngtem. A Cirmibe foglaltam asztalt, persze akkor is késtél, mikor nem? :) De ezt valahogy megszoktam, hozzádnőtt, nem akartalak sohasem megváltoztatni. Emlékszem, először bankautomatához mentünk, majd a Malátába vittelek. Már ott is próbáltál figyelni a kajálásodra, a késő esti látogatások alkalmával sem tudtalak egyszer sem rávenni egy kis nassolásra, amitől meg én nem tudok jó útra térni. :) Vacsi után hazafelé tartva a kocsiban már meg is csókoltál. Az előző komoly kapcsolatom után az a csók volt az első. Te voltál az első.

Godotra várva: 2016.08.13., szombat - itt én mentem fel hozzád Pestre. Itt kezdődött az egyik saját közös 'dolgunk': nem vesszük fel a telefont, ha a másik hív. :) Ugyanis a Népligethez jöttél értem és Te már kiszúrtál engem, én viszont nem láttalak. És hívtál és hívtál és én csak néztem és néztem, ahogy csengett a telefon a kezemben. Mert azidőtájt mással is ismerkedtem és azt hittem, hogy ő hív, én lökött, nem pontosan mentettem el a tel.számokat. :) És még rá is kérdeztél, hogy miért nem vettem fel a telefont? :) Na, hát itt kezdődtünk el úgy igazából. Elvittél vacsizni, fagyit is vettünk az esti otthoni mozizáshoz. Még arra is emlékszem, hogy mit néztünk először: Gerard Butlerrel a London ostromát. A filmezés is későbbi szokásunkká vált. :) Legalábbis próbálkoztad behozni a klasszikusok terén fellelhető lemaradásomat, így megnéztük az Armageddont, a Ponyvaregényt is. :)

Azon a randin, a másodikon, én mondtam Neked, hogy csak semmi komoly, szakítás után voltam, költözés után, feldúlt voltam, zavart, nem kész semmi komolyabbra. Még a sebeimet nyalogattam. Az a randi mégis nagyon jól sikerült. :)

Godotra várva: 2016. október - megijedtem az egyik randijelöltem, a Nemmindennapi fickó reakciójától. És mondtad: fel ne adjam, tök jól írok, csak azért, mert valakinek nem tetszik, attól még jó.

Godotra várva: 2016. december: jöttél hozzám Mikulás előtt néhány nappal, még a Kuckóba. Akkor és ott kaptam tőled a legelső ajándékot: egy csomó finom csokit és bonbont készítettél nekem saját kezűleg össze. A mikulás csokin volt egy kis csengettyű. A csengettyűt egy jó darabig a kulcscsomómon hordtam. Ilyen fontos voltál nekem.

Godotra várva: 2016. december: karácsony előtt pár nappal én mentem fel hozzád Pestre. Apró ajándékot is vittem és Te is gondoltál rám - a csokibeszállítóm lettél, Isten tartsa meg jószokásod! :) Késő éjjel vettél fel, éjfél után, de mégis klassz volt, nem hagytuk a másikat aludni. És karácsonykor küldtél a fátokról képet, boldog ünnepeket kívánva.

Godotra várva: 2017.január 11., csütörtök - durva hetem volt, mami szívrohamot kapott, jártam be munka után hozzá a kórházba, közben tartottam anyuban a lelket és mindig helyzetjelentettem, beszéltem az orvosokkal, tartottam mamiban a lelket, mert egy idő után már leesett a tantusz: a szív egy izom. Ha az izom elhal, nem lehet visszanöveszteni. Mami előtt vagy anyunak a telefonba nem sírtam. Mami elment csütörtök éjjel. Épp aznap estére volt megbeszélve, hogy jössz. És még így is mondtad, hogy jössz, ha nem akarok egyedül lenni. Nem akartam egyedül lenni. Nagyon hálás voltam/vagyok, hogy akkor éjjel nem voltam egyedül. Azért még előtted is próbáltam tartani magam, a bömböléses sírást egyedül intéztem. Soha nem akartam, hogy úgy lássanak, szenvedve, sírva. Elintézem magam.

Godotra várva: 2017. március-május: felkerültem Pestre a betanulási időszakra. Éltem azt az időszakot. Imádtam. :) Szinte heti szinten taliztunk. Megmutattad az egyik kedvenc éttermed, ahol pho levest ettél és direkt figyeltem arra, hogy akkor ott, azt a vacsit én álljam, ne mindent Te. És utána még moziztunk. :) A fent töltött idő alatt volt, hogy elvittél hozzád és nálad beszélgettünk-filmeztünk, volt, hogy hozzám ugrottál fel. Imádtam a nyakadba ugrani. :) És vártalak, mindig vártalak.

Én addigra már lekoptattam az összes randijelöltemet, előtted nem volt titok sem az, hogy mással is találkozok, sem az, hogy már csak Te vagy.

Egyik reggel készítettél nekem reggelit, noha reggeliben nem vagyok valami erős, sőt, úgy igazán az evésre is sokkal jobban kellene figyelnem. De azt, hogy készítettél nekem reggelit, hogy gondoskodtál rólam, nagyon jól esett. Utána többször is figyeltem arra, hogy nálam is legyen avokádó, ha jössz, hogy tudj reggelizni, ha elfogadod, hogy én készítsek Neked.

Godotra várva: 2017. július 8., szombat - és jöttél és kaptam nem csak egy doboz bonbont a szülinapomra, hanem előtte voltál kint Spartan Race-n Barcelonában és hoztál onnan is ajándékot. Én mondtam neked akkor, ha már benne vagyok a top 3-ban, akinek onnan hoztál ajándékot, már boldog vagyok. Erre megjegyezted, hogy csak anyukádnak és nekem hoztál ajándékot. Boldog voltam.

A táskatartót napi szinten használom, a könyvjelző épp az aktuális könyvben pihen, még a kekszes dobozt is elraktam emlékbe.

És tudod miért értékeltem olyan nagyra azt a látogatást? Mert hétvége volt, fényes nappal és szakítottál rám időt. És noha este tíz körül elindultál, az a délutánom, az a pár óra az egyik legklasszabb dolog volt, amit kaptam Tőled. Soha nem vágytam sokra: ezért is értékeltem olyan nagyon a reggelit, ezért is örültem annyira a csokiknak, ezért is tartottam sokra, mikor megígérted, hogy egyszer majd csinálsz nekem vacsit. Desszerttel! :)

Godotra várva: 2017. augusztus: augusztus elején találkoztunk, utána jött egy hosszú mosolyszünet. Mindig írtam Neked, hogy szurkolok az állásinterjúkhoz, érdeklődtem, hogy mi újság. Mondtad, hogy sokszor van az, hogy rohanásban vagy, elolvasod, amit írtam, de nem tudsz rögtön válaszolni. Abszolút megértettem. Amikor velem történt valami, azért leírtam Neked, hogy tudj róla.

Godotra várva: ott már éreztem, hogy kezdenek összejönni a dolgok és segítséget kértem. Tőled. Arra ott nem igazán reagáltál semmit. Novemberben megint kértem segítséget. Tőled.

Mikor jöttél, mindig kérdeztelek, hogy Veled mi újság. Büszke vagyok Rád és többször is gratuláltam az új munkahelyhez. Pezsgőt is vettem, hogy ünnepeljünk. Az a pezsgő még Rád vár.

Hogy rendszeresebbé vált, hogy taliztunk, mindig figyeltem arra, hogy legyen a hűtőmben zéró kóla Neked. Egyszer megemlítetted, hogy melyik újságot szoktad nagy ritkán olvasni és csakúgy, vettem Neked.

Most sem akarok egyedül lenni. De nem másra, hanem Rád várok. Még mindig.

Tudom magamról, hogy van hova fejlődnöm, elnézést is kértem Tőled nem egyszer. Hajlamos vagyok arra, hogy az érzelmeimet megéljem. Ami nem mindig szerencsés.

Egyszer most ősszel rákérdeztem, hogy mi van köztünk: azt írtad, hogy nem csak szeretők vagyunk, barátok is.

Vasárnap szilveszter. A pezsgő a hűtőmben. Valami szénhidrátszegény kaját készítek Neked és rendelek pizzát és tésztát. Mert amúgy a tészta a kedvenced. Nekem meg Olaszország. :)

Szóval vasárnap várlak. Itthon leszek, a Lakásban. Csinosan, kajával, pezsgővel.

Szülinapomra még májusban azt kértem Tőled, hogy menjünk egyet bulizni. Hátha teljesül.

Godotra várva.

 

P.S.: ha nem lenne fontos a véleményed, nem kérdeztem volna többször, hogy mit gondolsz rólam, milyennek látsz. Azt hittem, hogy ducinak, mert nem vagyok modell-alkat. Fontos vagy nekem, ha nem lennél, nem várnálak megint/még mindig, nem is tudom, hol tartunk. Ha nem lennél fontos, nem küldtem volna Neked fotót legutóbb, mikor az Armageddont néztem. Ha nem lennél fontos, nem várnálak mindig, éjnek évadján. Ha nem lennél fontos, nem keltem volna fel novemberben a szülinapodon csak azért, hogy Neked fotót készítsek. Ha nem lennél fontos, nem várnálak kólával, pezsgővel. Ha nem lennél...

Mr. Rénszarvas

Tulajdonságok: barna haj, barna szem, 30. életév betöltve épp a napokban, a hajában néhány ősz hullám, ami valljuk be hölgyek: George Clooney óta ódáig vagyunk az ilyenekért :) 170 cm magasság

Első találkozás: van az a Jennifer Lopezes film, az Ilyen az én formám. Nahát ezt rólam is lehetett volna forgatni. :) Amint elmesélem, mindenki tudja, hogy mit kell tenni, megmondja a tutit. Csakhogy egy dologgal senki nem számol: hiába tervezünk, vannak elveink, szabályaink, az élet történéseit egy az egyben nem tudjuk befolyásolni.

Szóval május 22.-ével elkezdtem Szegeden dolgozni az ideiglenes irodában, a Híd utcában volt az R2R részleg. Az az én is. Az az Mr. Rénszarvas is. :)

Persze már ott is próbáltam pajtizni, haverkodni az emberekkel, de ott annyira érződött még, hogy ki mikor jött, meg ott voltunk csoportvezető nélkül, managertől managerig pakolgattak minket, úgyhogy őszintén: a túlélésre játszottunk. :) Hozni a számokat záráskor, csinálni a feladatokat és akkor még nálunk csapaton belül is irtó nagy volt a széthúzás.

Látásból tudtuk a másikat, de nem beszélgettünk.

Aztán jött A költözés (idén úgy tűnik, mást se csináltam, csak cókmókokat hurcibáltam és költözködtem :) ). Szóval a hőn szeretett ideiglenes irodából átköltöztünk a sugárúti hangulatos, gigantikus, szuperjól felújított és abszolút jól felszerelt végleges irodába.

Persze a végleges irodába költözést is egy iroda avató bulival kellett egybekötni.

Hétköznap volt, keddi nap. Rajtam pöttyös ruha, helyes masnival. Rajta öltöny természetesen. Sorban álltunk a karikatúristánál és megkérdeztem, hogy van az ujja, amin a köröm elég feketének tűnt és leválni készülőnek látszódott. És vártunk és egymás mellett ültünk és beszélgettünk.

Utána persze még közös tánc, aztán kimentünk a levegőre, csupa-csupa bók a részéről és egyszercsak kinyögte, hogy amúgy nős. Még kicsit dumáltunk, vége lett a bulinak és mindenki hazament.

És utána jóba lettünk. És közös kávézások, eleinte időnként reggel, utána mindig reggel, mikor én is az irodából dolgoztam és beszélgettünk, beszélgettünk. Felköszöntöttem szülinapján csokival és jött a karácsonyi buli időpontja, amire kitaláltuk, hogy oké, hogy dress code van, de attól még nem kell 'beállni a sorba', valamivel tűnjünk ki. Így megbeszéltük, hogy csokornyakkendőben leszünk. Ő is, én is.

És jött a karácsonyi buli, koccintottunk, csak néhány szót váltottunk éjfélig. Olyan éjjel egy környékén megint egymásba botlottunk és leültünk egy asztalhoz beszélgetni. És egyszercsak mondta, hogy ha nem lenne nős, már rég elhívott volna randizni.

És folytattam a bájos csevejt, van köztünk ilyen szurka-piszka, kimondatlan szavak, aztán a bólés tál környékén, mikor épp egy brownie-val küzdöttem, hisz éjjel még enni kell :), mondtam neki, hogy ha elhívott volna randira, mentem volna.

A végén még táncoltunk, tiszta zavarban volt, ugyanakkor nem engedett el.

A hét elég viccesen zajlott eddig: egyre betegebb és betegebb leszek így az ünnepek közeledtével, ahhoz képest a munkát még ezerrel tolom, ahogy szoktam. :)

És a héten karácsonyi pulcsis napot is tartottunk, mikor megbeszéltük, hogy mindketten abban jövünk. :)

És nem akar elveszíteni, mondta. Gondolom azért, mert a szürke otthoni hétköznapjait legalább bent az irodában valaki/valami feldobja.

És bűntudata van. Ha nem vonzódna hozzám, nem lenne bűntudata szerintem.

Be Princess - avagy királynő lettem :)

Sokaknak a december egy nagyon különleges időszak, hasonlóan a karácsonyhoz. Nekem nem.

Én akkor érzem, hogy lecsendesül az ember, a város és kicsit magába néz, kicsit megpihen, amikor lehull az első hó.

A december saját jogán tele van programokkal, határidőkkel, feladatokkal. Így van ez nálam is.

Hó elején lezártuk a novembert nagy nehezen, 9 hónapnyi zárással a hátam mögött még mindig érnek meglepetések és ezek tényleg valódi meglepetések, tervezni nem lehet. Közben Mikulásosoztunk a cégnél, melyből igyekeztem kimaradni a feladataim miatt. Következő héten jött a sikertelen véradásom, és még két céges buli. Az egyik - bemelegítésképpen - egy laza vacsi iszogatással, a másik pedig a karácsonyi buli, beöltözve, zenekarokkal, nagy piálással, úgy, ahogy kell.

Szóval a hétfői véradásra a fél ötös időpontra mertem feliratkozni: addig végzek a munkával és ha ne adj Isten rosszul lennék megint a véradás után (ez nem tántorít el), akkor simán hazamegyek és pihi. Hétvégén már készültem rá az étkezésemet illetően, ill. elég nagy odafigyeléssel fogyasztottam a tea-mentes víz-gyümölcslé kombókat. Mindezt folytattam hétfőn a  munkatársnőm számomra előre beütezemeztt vízfogyasztással, melynek következtében fél ötkor önként és dalolva jelentkeztem a véradási procedúra megkezdésére. Gyönyörű hemoglobin szint, kérdések kívülről fújva, még a vérnyomásom sem volt magas és akkor odakerültem, hogy szék és csüccs és melyik karodba szúrjunk tűt.

Kicsit várnom kellett. Ez már nem volt a legjobb. Utána oh, gyönyörű véna, látszik, hogy ivott folyadékot egész nap és lám-lám, itt van a korábbi véradások helye és pont. Mert hogy itt megállt a folyamat. Két helyen is megszúrták a bal karomat, két nővérkét sikeresen lefoglaltam, kivert a víz, kaptam hősi kötést és that's all. Ennyi.

Egyetlen csepp vért sem tudtam adni. Az egyik nővérke igazán cuki volt: már rég menni akart előtte, mégis látta rajtam, hogy mennyire el vagyok kámpicsorodva, így kerek tíz percig a karom helyett a lelkemet ápolgatta. Majd legközelebb. A szándék a fontos. Elfáradtam. Rástressztem. Ne aggódjak.

Jött a szerda. Persze ennél a cégnél is benne vagyok mindent szent-sz.rban, szóval van nyüzsi munka előtt, alatt és után is bőven, beáldozva a szabadidő egy részét is, csak hogy toljuk azt a szekeret. De élvezem.

És ezzel a kis 15 fős csapattal beültünk egy szegedi menő étterembe, vacsiztunk és ittunk. Éjfél előtt 8 perccel a kemény mag - kb 8 fő - még kért egy utolsó kört. Negyedegykor már úgy voltam vele, hogy oké, hogy közel lakok a munkahelyhez, de most már séta haza, indulni kellene.

Egyik munkatársnőm is velem akart jönni, így megvártam és elindultunk. Beültünk egy következő helyre, hisz egész este nem tudtunk bizalmas dolgokról beszélni. Szóval muszáj volt még a lényünkből fakadóan úgy hajnali két óráig a bizalmas dolgokat megvitatni.

Csütörtökön egy másik munkatársnőmmel beszéltük, hogy ki miben jön a pénteki karácsony buliba. És jött tőle az ötlet: lehetnék akár királynő is.

Délután megírtuk a mailt, amiben több mint 250 embertől kértem szavazatot:

Szia Szeged!

Ha van egy koronád, küldd el nekem azonnal!

Ha nincs, olvasd tovább a levelet...

Van két álmom...az egyik, hogy a Global Marine & Energy egy igazán jövedelmező üzlettággá váljon. A másik, hogy királynő legyek. :)

Az első álom megvalósulásáért igen keményen dolgozok nap mint nap, a másodikban légyszi segíts, hogy valóra válhasson!

Persze mindez angolul történt, volt egy kis befejezése a levélnek, de lényeg ez volt.

Rajtam kívül - de csak az én mailem után - egyetlen egy ember merte mindezt megtenni, egy fiú, ő lett a bálkirály mellettem.

Szóval kiküldtem a mailt, irány a lakás, vacsizni, tenni-venni. Jöttek a mailek: 'imádom a kampányaidat', 'számíthatsz a szavazatomra', 'megérdemelnéd, hogy nyerj' és hasonlók. És felhívott a managerem is, hogy mennyire bátor vagyok, milyen jópofa a mail és biztos, hogy nekem adja a szavazatát.

Péntek.

Majdnem fél 8 volt, hogy odaértünk a buli helyszínére. Kis beszélgetések, előétel és már akkor el kezdtem kapni a szavazatokat 'hajrá-hajrá' és 'szurkolunk' szövegek kíséretében. Vacsi, svédasztal, közben beszélgetések és a szavazatok csak gyűltek és gyűltek.

Nem sokkal később már éreztem, hogy mintha kezdenék becsípni és a szavazatok számát látva jó esélyem van nyerni is, így vízre váltottam. :)

Végigbuliztunk egy koncertet az első sorban a közvetlen munkatársnőimmel, amit a szegedi cég fő vezetője is elismeréssel jegyzett meg, hogy mi oda mertünk állni az első sorba (naná ;) ), egy leendő királynőnek példát kell mutatnia. :)

Bemondták, hogy akinél van, az adja le a szavazatokat megszámlálni. Már leadtam a hölgynek és arrébb akartam állni, miközben még mindig kaptam a szavazatokat.

És a hercegnő, aki nem csak a megjelenésével méltó a címre, hanem emberileg is, azaz éppoly szellemes és kitartó, mint amilyen álhatatos a munkájában, amilyen bátorító, mégis nagy csapatjátékos és képes a csapatért bármit megtenni, ám kedvessége, nyíltsága mindennap mosolyt csal az arcunkra. A Be Princess pedig nem más, mint....és itt az ÉN nevemet mondták. És taps. És taps. És taps.

Miután a király neve is kihirdetésre került, mellém állt és fotózkodtunk és tapsoltunk és integettünk és megköszöntük.

És ami még ettől is jobban esett, hogy mindezek után még mindig jöttek hozzám oda az emberek, mondtak egy-egy gratulációt, egy-egy 'megérdemelted', egy-egy 'ez Neked járt'.

Odáig voltam és vissza.

A Pesti utáni mélyrepülésből a szakmai-emberi csúcsok csúcsát éltem meg. :)

És azt hittem, hogy jön a hétvége és amúgy is mindenki iszogatott és elfelejtődik, ám hétfőn, mikor munkába mentem, mintha neonfénnyel villogtam volna: mindenki mosolygott rám. Ami egészen a mai napig még mindig kitartott. És nem ám hercegnő, mint ahogy az estét leíró programfüzetben volt, hanem királynő, amit én akartam. :)

Ráadásként kaptam egy Kindle e-book olvasót is :) Egy ideje már szerettem volna, de valahogy sajnáltam rá a pénzt és tessék, láss csodát. :) Királynő :)

 

Barátságok - Kisegér

Hol volt, hol nem, a Dél-Alföld egyik gyönyörű részén született három leány. A legidősebb - megtalálva királyfiát - saját királyságot hozott létre, gyermekeik kacajától övezve. A legkisebb másik városba települve próbálkozott szárnybontogatásaival, legyen az munka vagy tanulás. A középső leány is járta a maga útját, így jutott el egy nagy fához, mely a barátságait szimbolizálta. Elkezdte sorra venni mind és megvizsgálni őket.

Jó, ha tudjuk és én hiszek is ebben, hogy életünk során vannak olyan emberek, akik csak jönnek-mennek. Ők azok, akiktől valamit abban az életszakaszban meg kell, hogy tanuljunk vagy legalábbis rámutatnak valamire, a tanulás része már csak tőlünk függ.

Egyik faág a Barátság fámon a finci Kisegér volt. Vagy egy fél éve nem beszéltünk, de az azelőtti egy-két hónap is csak felszínes csevej (?) volt. Megszakítottam a Kisegérrel a kapcsolatot, mert annyira nem éreztem magaménak a nézeteit, a tetteit. Megbántani és bírálni nem akartam (hisz ki vagyok én), mindenkinek joga van azt tenni és úgy gondolkodni, ahogy akarja. De éreztem, hogy nem egy úton haladunk tovább. Szimplán eltávolodtam tőle és abszolút felszabadultan hatott ez az egész rám.

Majd május környékén a Kisegér írt nekem, amit nem is akartam elolvasni, végül egyik unakatesómmal üzent. Szülinap szülinapot követett, hetek teltek még el, mire eljutottunk a találkozásig. Ami határozottan jól sikerült abban az értelemben, hogy beszélgettünk, normálisan, normális hangnemben, megpróbálva azt a bizonyos tiszta vizet önteni a pohárba (pedig teáztunk, tehát aligha volt tiszta a víz :) ).

Ha nem is lesz folytatása Kisegérrel a találkánknak, mégis jó érzéssel fog eltölteni, hogy meg tudtuk beszélni a dolgokat. Vannak nagyon klassz emlékek, bulik, sírások, beszélgetések, sütizések, vacsik, ünneplések. És épp ez a lényeg, hogy nem maradt tüske, csak a szép emlék. Tanultam. Ha csak ennyire voltunk kapcsolatban Kisegérrel, egy percig nem bánom: örülök, hogy úgy alakult, hogy megismerkedjünk és barátok legyünk. Nem minden barátság tart az idők végezetéig, de a korábban bennem lévő lezáratlan feszültség feloldódott. :) És szerintem ez szuper dolog. :)

Nem kell két barátnak mindenben egyeznie vagy megegyeznie, ugyanúgy gondolkodnia és a többi. Azzal, hogy kimondtam Kisegérnek a nekem fájó dolgokat ill. azokat, amikkel én nem tudtam azonosulni, neki korábban még sem mondtam, megkönnyebbülten ejtettem ki a szavakat. Már korábban is gondolkodtam vele kapcsolatban, hogy leírom-kiírom magamból, ám nyilván megbeszélni együtt (kulcsszó) jobb, mint egyoldalúan véleménytnyilvánítani.

Ha Kisegérrel ennyiben marad a barátság és soha többé nem keressük egymást, akkor sem fogok rosszérzéssel gondolni rá és a barátságunkra, mert ki lett mondva a kimondatlan és le lett zárva, normálisan.

A középső leány folytatta útját, ám a Barátság fáján még maradtak rendezetlen dolgok. Ilyen a Pesti is.

Folyt.köv.

1 hónap 1 hét - Otthon

Szeretek írni-olvasni. Magyarul, angolul, olaszul, németül nem megy jól, a kínait hiába próbálom - kínai marad, viszont kajában nagyon szeretem. :)

Az elmúlt egy hónapot és egy hetet a saját magamra figyelés jellemezte.

Na meg a centik. Amik sajna nem a magasságom centikben mérhető növekedése, hanem egyéb testtájékon történő változások kapcsolatának mutatójaként szolgáltak.

Szóval a finom ételek és borok, a 'csináld-ami-neked-jó' életfilozófia megtette hatását.

Vettem egy havi full bérletet és kipróbáltam egy csomó mozgásformát - a gerinctornától kezdve a trx-en át a spinningig (ami marhára nem szimpla bicajozás, ezt a formás popóm tanúsíthatja) eljutottam még egy nyílt napos jógára is (még egy esélyt adok neki, de csak azért, mert annyi ismerősöm és jóbarátom állította, hogy a jóga épp jó lesz nekem).

Még lesz tánc, néptánc és a klasszikus tánciskolák által tanított heti kétszeri csemege - szóval mozgás az lesz, bőven. És heti egy úszás vagy éjszakai fürdő, igazából majdhogynem mindegy, csak víz legyen.

És megint 3 könyvet olvasok egyszerre :D Azt hiszem ez (is) jelenti azt, hogy a jó úton járok, vissza magamhoz. :) Egy szakmai közgazdási könyv, olyan széles a paletta, a klasszikus közgazdászoktól kezdve napjainkig, váltogatva a mainstream és a begyűrűző ökológiai közgazdaságtan formabontó gondolkodásáig. Szóval ez 1.

Biztosan van egy olyan könyv is, amit magamtól még csak a kezembe se vennék, mert valamiért - hiába is tartom magam nyitott embernek a világra - a könyvespolcra csak egy ügyes csellel kerülne. Ezzel jobban küzdök, mint a szakmai könyvvel, pedig nincs is benne képlet vagy érthetetlen utalás, mégis a kíváncsiság vagy a csakazértis jobban hajt az olvasásban. Ő a 2-es.

És kell a 3-as is: az, ami adott pillanatban megdobogtatja a szíved, amit azért veszel meg a könyvesboltban, mert megláttad és megszeretted és csak. 3. Ami kell és kész.

Így szerepel Kornai Indulatos röpirata a palettában (szerényen megjegyzem, dedikáltattam, de nem csak ezért igazi kincs), a Galaxis útikalauz (amiről időközben kiderült, hogy egy többkötetes mű és nem a több kötete rémiszt meg, de most már törölközőt is mindig tartok magamnál, mert innen ismerszik meg egy jó utazó) és az Egy űrhajós tanácsai Földlakóknak.

Mondanom sem kell, hogy a 3-as számúval haladok a legjobban, ugyanis ebben a kategóriában kivégeztem már egy könyvet, a Dupla vagy semmit.

Az 1 hónap és 1 hét offline-ság azért nem egyetlen írásban fog sűrűsödni. Lesznek visszatérők, lesznek érdekességek és a Bridget Jones-féle szerelemkutakodásnak sincs még vége.

 

Folyt.köv.

 

Halott Pénz: Otthon - csak azért, mert az írás és olvasás olyan nekem, mintha hazatérnék. Remélem mindenki megtalálja a saját ilyenfajta otthonát (is).

Offline - ciao Bella!

Az utobbi pár bejegyzés érezhetően negatívra és panaszkodósra sikeredett. Pedig én egy csupaszív, kacagós, jókedélyű csajszi vagyok.

Van az akciófilmekben az a piros gomb, amit valaki mindig meg akar nyomni, mert valamit bekapcsol.

Nekem is van egy piros gombon, viszont ez épp fordítva működik: kikapcsol. :)

Úgyhogy most jutottam oda, hogy megnyomtam az én kis piros gombomat: egy időre elbúcsúzok a virtuális tértől, legalábbis amennyire megteheti egy 21.századi európai ember.

Töröltem a viber és a whatsup fiókomat, messengeren két napja az értesítések ki vannak kapcsolva. Szerintem csak törlöm a telefonokról a facebook és messenger alkalmazást és csak akkor nézem meg, ha a Lakásban lepit bekapcsolom és felmegyek rá.

Vicces, vidám énemmel szeretnék ide visszajönni, megint a sziporkázó, elbűvölő blogíróként. :)

És különben is: azt mondják, hogy a sors az, ami meg van írva a csillagokban. A végzet pedig az, amikor szembemész a sorsoddal. Ám jó, ha tudjuk: a nagy dolgok, a nagy tettek, a világmegváltó ötletek mindig akkor születnek, amikor szembemegyünk a sorsunkkal. ;)